Vége

Hazaérkezve jegyeimet és kinti eredményeimet a Tanulmányi Osztály elfogadta az előzetes megállapodásoknak megfelelően. Így dokumentációmat le tudtam adni, bár a kiszabott határidő (két hét a hazaérkezés után) akkor lett volna tarthatóbb, ha mindenki mindig ott van, amikor szükségem van rá, így végül elhúzódott kissé az ügyintézés, de akadálymentes volt azért. Konklúzióként talán csak annyit tudok mondani, amit a Néprajzi Intézetnek küldött képeslapomra is írtam: „mindenkinek csak ajánlani tudom Jénát és az Erasmust!”. Annyi bizonyos, hogy ha tehetném, megint mennék, de nem venném magam ennyire komolyan. Ahogy egyik csekélyértelmű román ismerősöm mondta: „You are here Erasmus.”

Mindenesetre köszönöm az inspirációt Bárth tanár úrnak, Lillának, Annának és Klárának. Köszönöm a lehetőséget a két egyetemnek és a koordinátoroknak, a segítséget tutoromnak, Sybillének, a lelki segítséget Imrének és sokaknak. És köszönöm a blog olvasóinak türelmét, figyelmét! Szervusztok, Kurbli puszil mindenkit!

(Akit érdekelnek gondolataim, érzéseim, tanítások, amiket kapok:  http://nefelj.blogspot.com; akit az események érdekelnek, amik velem történnek: http://alien1717.blogspot.com.)

Magyarok

Teljesen "véletlenül" ma talált kép

Jénában nagyon régóta létezett magyar társaság, u.n. magyar törzsasztal (ungarische Stammtisch), mivel már a XVIII. század óta tanulnak magyarok Jénában (talán már korábban is). Ezt a régi hagyományt elevenítette fel egyik kinti szaktársam, aki magyar felmenőkkel rendelkezett anyai ágon, kitűnően beszélt magyarul és szeretett volna kicsit még többet magyarul beszélgetni társaival, ígymegszervezte a magyar törzsasztalt az egyik helyi kávézóban, ahová minden szerdán ellátogattunk beszélgetni, együtt lenni. A csoport eléggé szedett-vedett volt: Dorottya Hamburgból jött és az édesanyja magyar volt, de már elhunyt; Olivér, aki Romániából érkezett, és a nagymamájától tanult magyarul, de már több éve Németországban önkéntes; Andi, aki Szlovákiából jött, de Angliában tanul és onnan érkezett Erasmusszal; Judit, aki német, de Magyarországon önkénteskedett, valamint néhányan mi, magyarországi magyarok: Sanyi, aki történész doktorandusz, Anna, aki pszichológiát hallgat a Károlin; Anikó és Evelin, akik az ELTE-n germanisták; Ádám, aki a Corvinuson politológus hallgató, Kinga és Kata szintén a Corvinusról; Barbi, aki az ELTE-n joghallgató. Mondjuk nem vett mindenki részt a Stammtischen, nem is volt akkora kapacitás. Találtam egy magyar sírt a temetőben. (Nem, azért nem vagyunk annyira morbidak – még én se –, hogy ott találkozzunk.)

Studentenparadies

Mondtam, hogy Kinderparadies

Kinderparadies, ahogy Evelin mondta. Vagy Frauenparadies, ahogy az egyik szórakozóhelyen mondta szintén ő. Mert mindenkinek jó. Mivel Jénában körülbelül a város 30%-a hallgató, ezért nagyon sok önálló csoport, önszervezés, szervezet létezik, amelyek a hallgatókat tömörítik. A külföldi diákok egyike sem érezheti magát elveszettnek, hiszen amellett, hogy mindenki kap tutort, az Erasmus-Alumni nevű helyi ESN szervezet vagy az Intro névre keresztelt hasonlóan külföldi diákokkal foglalkozó egység gondoskodik a programokról. Kirándulásokat szerveznek, esteket rendeznek, összefogják a külföldieket, terelgetik őket. Jómagam velük utaztam Weimarba, Buchenwaldba, Erfurtba először és a környék hegyeibe. De szívesen támogatták az önálló kezdeményezéseket is, adtak túravezetőt, kísérőt, jótanácsot, amikor magunk akartuk felfedezni a környéket vagy Türingiát. Magánakcióban is szívesen utaztam, mivel – mint már említettem – ingyenes volt a vasúti közlekedés Türingián belül. Így jutottam el Eisenachba, Wartburgba, Drezdába, Berlin, Köln, Düsseldorf, Dornburg… Voltam itt-ott. :) 

Thüringer Wald

A kulturálisan „emelkedett” programok mellett bulik is voltak szép számmal, bár erről én annyira nem tudok nyilatkozni. Kétfajta típust említenék: házi- és nem házibuli. A nem házi rendezvények alatt a szórakozóhelyeket értem. Ezekről nem igazán tudok jót mondani, általában zsúfoltak, hangos a zene és sok a részeg. Körülbelül kettő alkalommal voltam így kint. Mindkettő alkalommal a Havanna klubban. De ezen kívül létezik még a Rosenkeller (ami arab szobatársam kiejtésében inkább Rosenkiller, de ő simit tanul, ami kémia) valamint még sok másik, és a meleg beköszöntével egyre több hely nyílik ki a szabad térre is.

Szerintem jordán lazac Adnantól

A házi összejövetelekből létezik hangosabb és halkabb. A hangosabb például a WG-parti. Ilyeneken többön is részt vettem, egy WG lakói tartják, nyitott szobákban, általában családiasabb, mint a szórakozóhelyeken tartott partik. Előfordul, hogy a lakók sütnek, főznek valamit, de az alkoholt legtöbbször a vendégek hozzák, ki amit inni akar, nevezhetjük ezt a „belépőnek”. Előfordulhat u.n. Disaster-party, ami kissé ijesztő megnevezés, de nem takar semmi rosszat, inkább azt jelenti, hogy túl sok ember van túl kevés helyen. Egy ideig. De aztán úgyis megunják a vendégek és máris kevesebben vannak. A csendesebb házi összejövetel általában vacsorát jelent. Rendeztünk mi is ilyet, magyar és jordán cserekapcsolatokat ápolva egyszer mi vendégeltük meg őket, majd pedig ők minket.

Riita, aki finn és Anežka, aki cseh. Énekkaron ülünk,
a táblán látszik a szólamok ülőhelybeosztása

Körülbelül három hónapig a hallgatói helyi kórusban is részt vettem, de végül kénytelen voltam feladni ez irányú terveimet, mivel nem tudtam teljesen részt venni mindenben, így inkább kiléptem, de nagyon kellemesnek ítéltem a hangzatokat, amik ott körülvettek.

Étkezés (Kaja Németföldön II.)

Anikó keze valami magyarosnak
gondolt étel mellett és egy banán

Fehér szószos egybesütött zöldségek

A német táplálkozási szokások alapvetően nem térnek el a magyartól, de mégis. Levest meglehetősen ritkán fogyasztanak, az is inkább egytálétel jellegű. Egyszer ettem ott olyat: a magyar frankfurti leveshez hasonló dolog volt, tekintve, hogy volt benne egy egész szál virsli. A menzán alapvetően több menü volt, Essen 1-4 között. Ebből egy, ritkán kettő vegetáriánus, míg a többi nem.

Viszont nagyon kreatívak voltak az ételeket illetően, csak a szószok voltak kevésbé azok. Volt barna, piros és fehér. A barna az a vadas és a pörkölt között volt félúton, de nagyon hamar meguntuk mi, magyarok. A piros az ilyen olaszos jellegű, az finom volt, paradicsomos. A fehér meg nem szeretném elmondani, mire emlékeztetett.

Kurbli a pudingra pályáz
(a szörnyű zöldséges tészta neki is sok volt)

Szószokat azért használnak, mert ők alapvetően eléggé szárazon sütnek-főznek. Amikor egyszer nem kértem szószt a pulykamellem mellé az egyik ismerősöm rögtön jelezte, hogy „de nem lesz ez így nekem túl száraz?”, majd amikor közöltem, hogy nálunk nem módi a szószozás, hatalmasat nézett. Talán azt gondolta, micsoda barbár népség ez a hun.

Vega töltöttkáposzta barna szósszal

A desszert mindig valami krém volt. Puding vagy túró vagy ilyesmi. A puding hát az valami fölséges volt! Két dolog hiányzik az ottani táplálkozást illetően az egyik a csokoládé- és vaníliapudingjuk, amit a menzán lehetett merni. És leméretted és úgy fizettél, amennyit kérsz. A másik pedig a Fritz Mitte sültkrumplija. Fritz Mitte nem egy ember (bár ki tudja), hanem egy hely, ahogy sült krumplit adnak. 

Szerintem sült párizsiszelet piros szósszal,
desszert: csokoládés túrókrém

És az jó. Mert nyolcmilliárd féle szósz van, ami mind ízletes. Egyébként én eléggé egységesen táplálkoztam. Reggelire sajtos kenyeret különféle kiegészítésekkel mint uborka, margarin, vajkrém és hasonlók. Ebédre valami finom a menzán, este pedig valami hasonló, mint reggel. Aztán ha borult az egész, akkor Fritz Mitte vagy bratwurst. Mert azt mindenhol hüringer Bratwurst fehér és kilóg a zsömléből. És azt hiszem, ennyi elég róla.

Pénzügyek

Deutsche Mark Euro

Félév elején be kellett fizetnie mindenkinek egy hallgatói hozzájárulásnak nevezett összeget, ami 168 € volt. Ez arra szolgált, hogy cserébe megkaptuk a THOSKA-kártyánkat (Thüringer Hochschul- und Studentenwerkskarte), amivel ingyen igénybe lehetett venni a jénai tömegközlekedést és a türingiai vasúti közlekedés egy részét is a tartományon belül. A kártya még arra is szolgált, hogy ha pénzt töltöttünk rá (amelyet az egyetem több pontján kihelyezett automatáknál lehetett megtenni), akkor fizethettünk vele az egyetemen a fénymásolásért és a menzán is lehetőségünk nyílt ezzel fizetni. Az egyetem tanulói és dolgozói mind előszeretettel fogyasztottak ott, igazi közösségi helyeknek számítottak a menzák, kafetériák. Az áraikat tekintve nagyon barátságosak voltak: diákoknak 1,5-3 € volt egy menü, ami egy főételt és általában egy desszertet, gyümölcsöt foglalt magába. A ételek jó minőségűek, általában finomak és elegendő mennyiségűek voltak, egy ebéddel abszolút jól lehetett lakni.

Egyetemről

FSU tornya

A szemeszter során öt tárgyat végeztem, de csak háromból kellett jegyet szereznem.

• Edle Wilde – Menschenfresser: Exotismus – ez az egyik néprajzos tárgyam. Az egzotikummal foglalkoztunk, mint jelenséggel. Különböző kulturális jelenségek, művészeti ágak esetében vizsgáltuk meg a témát: egzotikum az építészetbe, zenében, divatban stb. A szemináriumon referátumot kellett tartani és házidolgozatot írni, de nekem elegendő volt az egyik. Az én témám a New Age és az egzotikum kapcsolata volt, ezzel foglalkoztam valamennyit. Nagyon érdekesek voltak a témák.
• Was ist Kulturgeschichte? – Aktuelle Debatten (1990-2010) – a másik néprajzos tárgyam, előadás volt. A félév során a kultúra fogalmával foglalkoztunk, valamint megismerkedtünk a német és európai kultúratörténet-kutatás legfontosabb kérdéseivel, történetével, jelenségeivel. A félév vizsgával zárult, dolgozatot írtunk. Négy feladat volt, amelyeket néprajzosként viszonylag sikerrel abszolváltam. Bevezető órának számított, de nagyon hasznos volt számomra.
• Politik, Staat und Religion – ezt a vallástudomány minorral kapcsolatban vettem fel. Ezen a szemináriumon szintén referátum és dolgozat volt a követelmény, de külföldiként csak az egyik számomra. Sikerült egy nem túl hálás témát, a III. Birodalom valláspolitikáját kiválasztanom. A tárgyat elvégeztem, de szakmai előmenetelemhez nem túlzottan járult hozzá.
• Konversation – német nyelvkurzus. Ez volt a kedvenc órám, mivel érdekes témákat érintettünk. Ebből jegyre nem volt szükségem, viszont tartottam kiselőadást az eutanázia témájából és az egyik órát is én vezényeltem le a tanárnő betegsége miatt.
• Lese- und Hörverstehen – német nyelvkurzus. Nem volt haszontalan az óra teljesen, de kissé egysíkú volt, mivel csak olvastunk és hallgattunk. Ebből sem kellett jegyet szereznem, de egyébként is sokat hiányoztam.

A szemináriumok, főleg azok, amelyeket a német hallgatókkal együtt töltöttem, nagyon érdekes tapasztalati lehetőséget nyújtottak. A német diákok mindig nagyon intelligensen szóltak hozzá akár egymáshoz, akár a tanárokhoz is. Nekem ez nagyon szimpatikus volt, mivel itthon nem annyira látom ezt a mentalitást mindenkiben. Egyébként az órák nagyjából olyanok, mint itthon. Viszont a diákok és a tanárok mindig nagyon megértőek és segítőkészek voltak.

Studentenwerk Thüringen

WG-ajtó, mert narancssárgák
voltak a falak

A hallgatók számára nem az egyetem nyújt lakhatási lehetőséget, mint nálunk, hanem a Studentenwerk, amit leginkább „diákjóléti” szervezetként tudnék leírni, mivel ők kezelik a menzát, óvodát tartanak fenn a hallgatók gyermekeinek és hasonló szolgáltatásokat nyújt. Itt az egyetem csak a tanulásról, kutatásról szól.

Jénai (frankfurti) leves lappangó Kurblival

Jénában a többség kollégiumban lakik. Albérletet nehéz találni, egyébként is az albérletárak Jénában a legmagasabbak egész Türingiában. A szállásra jelentkezés időrendben történik, ha valaki eléggé gyors, lesz szállása. Természetesen vannak pluszpontot érő esetek, például a gyermek, illetve ha valaki tartósan beteg, erről igazolást célszerű küldeni. Mivel én az vagyok, angol nyelvű orvosi igazolást küldtem a jelentkezésemmel, és én ennek tudom be, hogy jó helyre kerültem: Spitzweidenweg 11, gyalog 15 percre az egyetemtől és a belvárostól. Viszont az itteni lakóegységek cseppet sem hasonlítottak az otthoni kollégiumokra, ugyanis ezek jórészt felújított panelházak voltak, amelyekben lakásokat alakítottak ki, ahol koedukáltan laknak a diákok 2-7 fős apartmanokban. Mindenkinek saját szoba járt, amelyek meglehetősen nagyok (az enyém 24 m2 volt), ágy, asztal, két szék, egy polc volt az alapfelszereltség. Mi öten laktunk, két fiú, három lány. Kettő fürdő, nemek szerint, egy konyha, ezek voltak a közös helyiségek. A konyha teljesen felszerelt volt, csak edényeket kellett magunknak hozni. A bérleti díj a hazai kollégiumokhoz képest elég magas (de elmarad bizonyos nyugatabbi országok díjaitól azért), és alapvetően a szoba méretétől függnek. Így én 190 €-t és 10 € internetdíjat fizettem havonta, amit a Studentenwerk vont le a német számlámról. 

Már nem érvényes

A Studentenwerk nem biztosított ágyneműt, sem huzatot, ezeket meg lehetett vásárolni helyben, 30 €-ért, de ez azt jelentette, hogy félév végén haza lehetett vinni, ahogy én is tettem. Mindenkinek saját kulcsa van, aminek elvesztése súlyos bűntetéseket von maga után (hatalmas bírságokat helyeztek kilátásba. A kulcs minden helyiséghez használható: lakás, saját szoba, mosóhelyiség, szeméttároló, biciklitároló, és ami még esetleg a kollégiumban található. A szemetet teljes mértékben szelektíven gyűjtik, műanyag, papír, üveg, biohulladék, mindennek megvan a maga helye (nekem ezért okozott problémát, hogy a kidobásra ítélt ruháimat hová dobjam). Mindenesetre ez egy nagyon környezettudatos rendszer, jól működik, főleg ha az ember megpróbál német precizitásssal hozzáállni a dolgokhoz. 

Kedvenc desszert

Lakótársaimmal annyira nem ismerkedtem össze, alig láttam őket, így nem nagyon volt lehetőség megismerkedésre. Hárman németek voltak, ők eléggé távolságtartóak voltak egyébként is, a negyedik lakótársam jordán volt. Vele sokat beszélgettem. Alapvetően jellemző, hogy inkább a külföldiek tartanak össze. Bár egy-két némettel is barátkoztam azért.

Kiutazás

Csomagokkal

Jénába én vonattal utaztam, ami jó megoldásnak tűnt, de utóbb rájöttem, hogy másképp jobb lett volna. Hárman utaztunk ki az ELTE BTK-tól, két germanista lány és jómagam. Legolcsóbb megoldást választottuk, ami végül 16 óra utazást jelentett: Budapest-Drezda 29 €, majd SachsenTicket-tel 30€, amivel 5 ember utazhat együtt. Szeptember 29-én este nyolc órakor indult a vonatunk a Keletiből és másnap reggel érkeztünk meg Drezdába, ahonnan Zwickauba, majd Jénába mentünk. Hazafelé már okosabb voltam: Jéna-München, München-Budapest, 12 óra. Nappal. Mert éjszaka utazni nagyon kimerítő volt. Ez kissé drágább volt, 40 €, de jobban megérte, főleg nagy csomaggal, hiszen így nem kellett annyit cipekedni. Hallottam, hogy lehet még repülővel illetve busszal is utazni, de én ezeket elvetettem, mert repülőre ugye nem lehet akármennyi poggyászt vinni, a busz pedig hosszú távon nem olyan kényelmes. Árban a busz nagyjából a vonattal megegyezik, a repülő drágább, és direkt Jénába azzal se lehet eljutni. Az állomáson tutoraink vártak ránk, akik elkísértek bennünket a szállásunkra. A tutor általában egy helyi diák, aki segít és kalauzol az elintézendők útvesztőjében. Az enyémet Sibyllének hívták, aki hozzám hasonlóan néprajzot tanult, így tárgyfelvételben is tudott javaslatokat adni.