Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek Kurblival!

Kurblival hazafelé

Jena Paradies...

Üdv Prágában

Kurbli Prágában vár

Kurbli és Pedál

Csütörtökön elmentünk spontán operettre Anikóval Weimarban, pénteken bevásároltam, palacsintát sütöttem és kicsit vigasztaltam Anikót, mert elmegyek. De igen, már hazaértünk. Szombaton reggel négykor frissen és fiatalosan kikeltem az ágyból, fél ötkor találkoztam a palacsintapartiról eljövőkkel a villamosmegállóban, de a zene még mindig dübörgött. Ötkor a Paradies Bahnhofon körmöt festettem és Micimackót énekeltem, fél 10 felé havat láttam a német-cseh határon, Praha-Holesovice állomáson vártam egy órát a Berlin-Budapest Expresszre (ronda állomás, mert nem a főpályaudvaron szálltam át, mert a Deutsche Bahn nem azt mondta). Aztán megcsodáltam, milyen szép Csehország, míg Szlovákia nem, bár akkor már sötét volt. És mindezt Sturovóig késés nélkül! Aztán Sturovóban nem volt masiniszta, ki a gőzöst vonatot igazítsa, így 50 percig álltunk, de engem nem érdekelt, megindítottam a vonatot a varázslatommal, rámosolyogtam a kalauzra, mert magyar és rázúdítottam, hogy négy óta fenn vagyok, de bátorított, hogy "akkor már csak kicsit kell kibírni" és "végre egy mosolygós arc". És felfedeztem, hogy milyen gyönyörűek a magyarországi közvilágítás lámpái, soha életemben nem örültem még ennyire Újpestnek, aztán Kőbányának. És felhívtam mindenkit, ahogy a határon innen voltunk, mert nem azt írta ki Cheryl (magyar telefonom), hogy Roaming, és ahogy leszálltam a Keletiben, ugráltam kicsit, mert azt kell és visítottam kicsit, aztán Zsombor nyakába ugrottam, majd elvillamosoztunk a Borárosra és kaptam British Museum-os diary-t, aztán kihéveztem Csepelre, ahol Katinka nyakába is beleugrottam, és hazavitt az apukája hozzájuk és ettem magyar húslevest , magyar krumplit és Katinka-sütit, mert az jó. És olyan jót beszélgettünk Katinkával és olyan kedves volt tőlük, hogy befogadtak és annyira köszönöm még egyszer. És másnap Lillával találkoztunk, de mindketten fáradtak voltunk, de nem baj, mert kaptam tőle menyétes kesztyűt és gránátalmát, és hazabuszoztam Volánnal és leszálltam és Anya nyakába ugrottam, meg Apáéba, ma meg a Kormiéba és köszöntöttem a Juliska nénit, a szomszédunkat is és ettem aranygaluskát meg májat meg brokkolikrémlevest és most alszom.

És megjöttünk, a baloldalival

Mindjárt megyek haza!

Marktplatz
(további képek itt)

Igen, már nagyon közelinek érzem. Szombaton hajnalban csak felpattanok firssen és fiatalosan a vonatra és este már Budapesten is leszek. Utána meg Balatonkeresztúron, mert az jó. :)

De addig még itt is van dolgom, szóval nem élem bele magam (mindegy, már beleéltem). Túl vagyok a hét egy-két kellemes és néhány kellemetlen találkozásán. Az exotismusos tanáromnak például mondtam, hogy nem jó a téma, amit választottunk, mert (németül van) nem értek hozzá, meg különben is. Szóval kerestünk egy másik témát, ami a New Age lett, mondom, ennél jobbat keresve sem találhattunk volna. 

Túró? NEM!

A héten voltam az itteni karácsonyi vásárban, nem túl nagy, olyan kis jénás. Ittam kinderpuncsot, édes volt. És ettem lángost. Ami eléggé jól sikerült. Természetesen nem hagytam ki a lehetőséget és megkérdeztem, hogy "magyarok vagytok?", de a "Bitte?" után egyértelmű lett, hogy nem. Na, nem baj, azért kicsit elbeszélgettünk a lángosról és hogy Magyarországon nagyon elterjedt, de inkább nyáron. Itt meg inkább télen, mert meleg és hasonlókról. 

(további képek itt)

Csináltam magyar stammtischt (törzsasztal) tegnap, sikeresnek mondanám, kedves emberek jöttek el, szerintem volta, akik jól érezték magukat. Sütöttem tésztát... Vagyis hát rétest akartam először, de nem volt réteslap, aztán akkor lusta asszony rétesét akartam, mondom, nem mondok le a dologról, de kiderült, hogy az itteni speisequark (étkezési túró) alkalmatlan minden olyanra, amihez magyar túró kell, de ez csak akkor derült ki, amikor már összekevertem az alapanyagokat... Mondom, remek. De megoldottam: összekevertem a "túrót" liszttel, tojással, ezzel-azzal, amiket már összeállítottam és kisütöttem az egészet. Nem túlzok, hogy remek lett. Így hoztam ki a legrosszabból a legjobbat.

Már csak két nap és hazamegyek!

Karácsony vásár és óriáskerék
(további képek itt)

Erfurt ádventkor

Anikó, Mikulás és Tündi
(további képek itt)

Nem fértem be a nürnbergi kirándulás keretszámába, így nem mentem. Nem baj, így kitaláltuk Anikóval, hogy elmegyünk Erfurtba! Ahol ugyan már voltunk, de karácsonykor még nem. Vonattal ingyen van, szóval felpattantunk a 14.36-os személyre és meg se álltunk erfurtig, ami Türingia fővárosa. Csöppnyi bolyongás után ki is találtuk, merre van a város, ha kilépünk a pályaudvarról, utána már gyerekjáték volt az út. Terelgettem Anikót, mert célunk volt, hogy

a) megtaláljuk a kocsmát, ahonnan elindult a reformáció és Luther és étkezzünk ott valamit;

b) megtaláljuk a Dómot és alatta a karácsonyi vásárt és elmenjünk a Dómban misére és

c) megtaláljuk az alternatívát, mert semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük.

Ő nem a Télapó szabadságon, hanem egy jókedvű
német, aki  nem tudta eldönteni, belemenjen-e a
képbe vagy sem, így inkább mellém állt
(további képek itt)

Először is beleakadtunk Télapóba. Először kissé félve merészkedtünk közel hozzá, majd összeszedtem magam és megkérdeztem tőle, fényképezkedhetnénk-e vele. Ő természetesen nagyon készséges volt, hiszen tudta, hogy idén is jók voltunk. Utána ugyan sikerült megtalálnunk Luther kocsmáját, de sajnos táplálék nem volt, így kissé elcsigázva, de beültünk forralborozni és kakaózni. Hát ezután továbbindultunk szentmisére.

Luther szellemét ittuk
(további képek itt)

A Dóm előtt, a Dóm téren hatalmas karácsonyi vásár fogadott bennünket. Annyira nagy volt, hogy félő volt, odaérünk-e a misére. Főleg hogy bekeveredtünk a Meseerdőbe, ahol csodásabbnál csodásabb dolgokat láttunk, megelevenedett előttünk az összes Grimm-mese: Piroska, Hamupipőke, Hófehérke, Jancsi és Juliska... És láttunk lángosost és elhatároztuk, mise után visszatérünk enni.

Dóm és vásár
(további képek itt)

Dom Sankt Marien
(további képek itt)

Szűz Mária szobra
(további képek itt)

Kicsit elnéztem a dolgot, mise nem volt, de találkoztunk egy nagyon kedves nénivel, aki elmondta, hogy a Sankt Lorenz templomban lesz mise, egy óra múlva. Hát akkor menjünk oda. De előtte még jól megnéztük sötétben a Dómot és karácsonyi dalt énekeltünk a Szűz Mária-szobor alatt. És ha már annyi időnk volt, bevállaltuk azt a lángost is. Sótlan volt, de jól esett. (Nem tudtak magyarul, pedig én próbálkoztam.)

Lángos
(további képek itt)

Szóval elmentünk szentmisére. nagyon kedves volt, mindenféle érdekes hangszeren játszottak, mi meg énekeltünk és bensőséges volt, bár nem a Dómban voltunk. Majd legközelebb. :)

Kurbli a Dómnál
(további képek itt)

Hazautazás előtt egy héttel

Ó, igen, mert hogy hazautazom karácsonyra, ahogy éneklik: ,,I'll be home for christmas..."

Anikó, Dorka és Kurbli

Balázs, Barbi fele, az én kezem és Kurbli
(további képek itt)

De hogy mi is történt. Szóval volt karácsonyi parti, amit az Unternationales Raum szervezett. Egy nagyon kellemes helyen, a Teatercaféban tartották, mindenkinek járt egy ingyenes glühwein (forralt bor) és egy gulasch. Az nem tudom, mitől karácsonyi, de elment ahhoz képest, hogy a németek hogy csinálják a magyar kajákat. Sok kedves ismerősöm volt jelen, magyarok és külföldiek egyaránt, igazán jó volt a hangulat. Kurbli ismerkedett. :) Volt valami kis műsor is, de két okból nem értettem: halkan mondták és nagy volt az alapzaj. Valami pulykáról szólt. Viccesnek szánták.

A magyar csapat (balról jobbra): Bence, Balázs, Kurbli, Tünde, Barbi, Anikó, Kinga (fönt) és Dorka
(további képek itt)

Drezda délután

Kormos arc és fogszabályzó
(további képek itt)

Szóval eme csodás városról nem lehet csupán egy bejegyzésben beszélni, főleg hogy a délután jobban sikerült, mint a délelőtt, mivel ketten voltunk hozzá.

Karácsonyi vásár
(további képek itt)

Tehát vissza az állomásra Anikóhoz, épp elment a vonat (fájó szívvel vettem tudomásul, hogy az van ráírva, hogy MÁV-Start és haza megy...) és lám hát milyen az arcod, Tündi? Vettünk jegyet haza: este hétkor indult a vonat, időnk volt bőven. Ezután elindultunk ketten meghódítani Drezdát. Kicsit lassan haladtunk, mert mindenféle karácsonyi csoda utunkba állt, nagyon érdekes az ottani karácsonyi vásár (és ahogy olvastam, itt volt először ilyen rendezvény). A város több pontján találkoztunk vele és szinte nem is volt olyan része Drezdának (mármint ahol voltunk), ami ne öltözött volna "karácsonyba".

Frauenkirche karácsonykor
(további képek itt)

Anikóval ebédelni indultunk, kifogtunk egy vicces echte olasz helyet, ahol kissé feledékeny volt a pincér, de aztán megküldtem és a kajával nem volt semmi gond. Olyan jó pizzát nem ettem még, mint ott. Utána már egyre sötétebb lett, de egyre gyönyörűbb is. Karácsonyi fények vettek körül bennünket egy ilyen gyönyörű városban, nagyon hangulatos volt, de egy kép többet mond ezer szónál, szóval tesék megnézni az albumot. Szóval Anikóval andalgunk a városban, betértünk a Frauenkirche látogatóközpontjába is, de nem mentünk sokra vele, aztán néztük a kivilágított Elba-partot, láttunk lovakat, meg lángosost, elmentünk a Zwingerbe, ami este még pompásabb, mint nappal majd lassan visszatértünk az állomásra, de útközben megálltunk minden vásárnál, táncoltunk az utca közepén erre a számra, és átadtuk magunkat a karácsony varázsának.

Mézeskalácsházikó
(további képek itt)

Zwinger
(további képek itt)

Későn este értünk haza, elcsigázottan és fáradtan, mert korán keltünk és egész nap sétáltunk a hidegben, de nagyon megérte, mert életre szóló emlékekkel lettünk gazdagabbak.

Drezda délelőtt

Dresden Hauptbahnhof
(további képek itt és itt)

Remek volt. Az egész úgy indult, hogy el kellett mennie Drezdába Anikónak, mert a nagy-nagynénje eljött látogatóba. Ezért korán megvettem neki a jegyét, két héttel korábban, hogy olcsó legyen, de én úgy gondoltam, nem teketóriázom, Anikóval tartok, mert mindenképp el akartam menni egyszer, és azért mégse egyedül, de mégis szabadon, így hát elutaztunk kettecskén.

Azon a csodás napon reggel fél négykor keltünk, hogy frissen és fiatalosan elutazzunk Weimarba, onnan pedig abba a csodába, amit Dresdennek hívnak a németek. Remek napnak néztünk elébe. Én rájöttem, hogy ugyanezzel a vonattal fogok haza is utazni. Reggel nyolcra oda is értünk a helyszínre. Ismerős volt, mivel idefelé itt szálltunk át, szóval nem tévedtünk el, bár kicsit késett a vonat, de ez benne volt a pakliban. No para. Az állomáson (na jó, még a vonaton) Anikó elbúcsúzott tőlem, és rohant Margit nénihez.

Frauenkirche
(további képek itt és itt)

Én pedig nyakamba vettem a várost. Az utcán találtam egy térképet, úgyhogy tudtam, merre kell menni, hogy szépet lássak. Azért reggel nyolckor még nincs felélénkülve nagyon a város, szóval kicsit kihalt volt minden, de azért hamar feltaláltam magam. Elértem a Frauenkirchéhez, ami annyira szép volt, hogy nem is mentem tovább. Na jó, de. Viszont a Frauenkirche tényleg gyönyörű. Van egy direkt látogatóközpont, ahol mindent meg lehet tudni a templomról, lehet jegyet venni a benne levő koncertekre és meg lehet tekinteni egy filmet, ami arról szól, hogyan állították helyre a Frauenkirchét, miután az 1945. február 13-15. között szinte teljesen lebombázták (nem csak azt, de az egesz várost). A látogatóközpont még nem volt nyitva, szóval nem mentem be. Sajnos a Frauenkirchébe se sikerült bejutnom, sőt, később egyetlen templomba se. De azért Drezda kívülről is leírhatatlan.

Elba partján, Drezdában reggel 9 körül...
(további képek itt és itt)

Elba túlpartja
(további képek itt és itt)

Ezen a képent tudom, hogy látszom :)
(forrás: www.stollenfest.de/)

Igen, az egy méretes
stollen a szekéren
(forrás: www.stollenfest.de)

A Frauenkirche után az Elba partján sétálgattam, körülbelül olcan széles, mint a Duna, és nagyon sok idő elteltével láttam hajókat. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányozhatnak, amíg nem láttam őket... Hajj, a hajók. Aztán csak mentem, mendegéltem, és nagyon fáztam, így megálltam egy téren, ahol sütött a nap. És kicsit melegedtem. Közben gyűltek körülöttem az emberek, mondom, mi a...? És aztán elkezdődött: 18. Dresden Stollenfest (18. Drezdai Karácsonyikalács-fesztivál), ebbe sikerült belecsöppennem. Volt zászlódobáló műsor meg elmesélték, hogyan is készül a hagyományos drezdai stollen, csináltak egy halamasat és egy szekéren hordozták körbe a városban. 4 €-ért lehetett is kapni., aki akart. De nem vártam meg a felvonulást, előbb továbbvonultam, és elmentem egy rakat kéményseprő mellett, akik összekormozták az arcomat. Én akkor ezt még nem tudtam... Mindez számomra csak másfél óra múlva esett le,, amikor Anikó mondta, hogy az meg mi? És az emberek nem szóltak! Pedig láttam, hogy néznek, de hát gondoltam, feltűnő a nepszemüveg december 3-án, de hát nem.

Zwinger
(további képek itt és itt)

Szóval kormos arccal járom Drezdát és eljutok az Operaházhoz, ahol 8 €-ért körbe is vezettek volna. Nagyon szép volt kívülről... Aztán következett álmaim netovábbja, a csodás Zwinger. Itt nagyon sokat gyönyörködtem a dolgokban... meseszép hely. Nagyon sok turista ténfergett a Zwingerben, mondjuk érthető. Hihetetlen. Erős Ágost szász választófejedelem építtette1694-től. És bár az 1945-ös bombázás megviselte, de újraépítették, mint mindent szinte. Nem hagyták elveszni a dolgokat. A Zwinger barokk csodája után elindultam vissza az állomásra, hogy Anikóval jegyet vegyünk haza, ebédeljünk és elbúcsúzzam Margit nénitől.

Zwinger
(további képek itt és itt)

"Thank you, Jena. You're fucking great!"

Szóval volt koncert is. Kétszer. Azt mondja Anikó, menjünk szórakozni. Mondom ne. De, de. Ne. DE! És mentünk. De nem volt koránt sem olyan rossz, mint gondoltam. Jaj, nagyon jó volt. Mutatom. (Zene csak erős idegzetűeknek!)

Fuchsturm

Kilátás a Fuchsturmból Ziegenhainra (további képek itt)

Hát itt is voltunk. Barbi mondta, hogy nahát menjünk kirándulni. Mondom, jó. Nyakunkba vettük a várost és Anezkát (kedves cseh ismerős) és elindultunk fel. Vezetőnk, Toni nagyon kedves volt. Feljött velünk végig, lefelé meg elment biciklivel, amit fölfelé tolt. Azért milyen fitt már, hogy így biciklistül is jobban bírta, mint mi... Na mindegy, felkapaszkodtunk, a kilátás remek volt. Lefelé szóval csak hárman és mivel mondtam, hogy légyszi ne az erdőn át és nézzétek, milyen kedves az a kis falu ott, szóval lefelé rövidítve mentünk, de szerintem a többiek sem bánták meg, hogy azért nem mentünk keresztül árkon-bokron. Leereszkedtünk a völgybe, ahol a csodás falucsaka, Ziegenhain feküdt. A Ziegen azt jelenti, hogy kecske, a Hein meg liget. Ez amúgy ilyen Jéna melletti falucska, de eléggé össze vannak nőve. Ahogy gyalogoltunk visszafelé, végig házak voltak. A faluban egyébként van egy erődtemplom, ami nekem nagyon tetszett és annyira hangulatos volt az egész Dorf, hogy csak na. Tiszta német. Ráadásul betértünk egy udvarba, ahol valami helyi kézműves vásár volt, annyira jó. Meg láttam állatokat: macskát (eddig egész Jénában egyet se láttam), meg pónilovat meg kecskét birkát. Remek dolog ez a túra, csak ne kellene menni. :)

Erődtemplom (további képek itt)