Elvesztem a hóviharba, de...

Carl Alexander-Brücke, Dornburg
(további képek itt)

Elmentem szombaton kirándulni. És eltévedtem volna a hóviharban és egyszerre csak meseországban találtam volna magam, mert így is volt.

Út, Dornburg, elvarázsolt erdő (további képek itt)

Vízesés, Dornburg, elvarázsolt erdő
(további képek itt)

Elterveztük Anikóval, hogy szombaton elmegyünk kirándulni, mert (úgy tartja kedvünk) megérdemeljük, de végül Anikónak más programja támadt, így egyedül mentem. Elterveztem, hogy Zwickauba megyek és megnézem a Trabant-gyárat, meg a templomot, de kiderült, hogy mivel az nem Türingia, így oda nem tudok ingyen utazni.

Dornburg, Marktplatz (további képek itt)

Na, sebaj, kerestem más úticélt, Google: "türingiai látnivalók", eredmény: Weimar, Erfurt, Jéna, Gotha (voltam, voltam, voltam, megyek kedden), Dornburger Schlösser. Na! És ebéd után vonatra szálltam és elmentem Dornburgba, ami Jénától olyan 10 kilóméterre északra fekszik. Ott pedig leszálltam a vonatról egyedül, a semmi közepén délben. Ugyanis Dornburgnak olyan kicsi az állomása, hogy nincs is épület, vagyis van, csak az ablakai be vannak deszkázva. Esett a hó, igen. Ezt elfelejtettem volna mondani? Reggel arra keltem, hogy nem megyek sehová, mert mi ez a sok fehér? De rájöttem, hogy így még jobb is lesz, mert kaland.

Random feketefejű birkák, Dornburg
(további képek itt)

Szóval Dornburg. Az alábbi térképen bejelöltem, merre is mentem. Az A pont a vasútállomás, a B pedig a kastélyok (nagyjából). Szóval a vonatból láttam, hogy ott magasan a ködbevesző fennsíkon van három csodás kastély. Én pedig a Saale mellett vagyok lent, a völgyben. Hát elindultam, végig szakadt a hó. Nem, nem amíg odaértem, hanem teljesen végig, egész nap. Meg nem állt. Nem úgy én. Én megálltam, eléggé sokszor.

Templom hátulról, Dornburg (további képek itt)

Lugas, Dornburg, barokk kert (további képek itt)

Lugas, Dornburg, barokk kert
 (további képek itt)

Lugas, Dornburg, barokk kert
 (további képek itt)

Elindultam egy úton, ami felfelé vezetőnek tűnt. És egyszer csak kiértem a faluból és elkezdett emelkedni. Merthogy az a nagy zöld, ami a térképen van és amin átvágtam, szóval azért az eléggé magas volt. És nem zöld, egyáltalán nem, hanem fehér, mint egy menyasszony, mint egy liliom, mint a hó. Egyszerűen mesés volt. Az erdő közepe, ahol nem hallottam mást, csak egy kispatak csobogását, ami olykor keresztezte az utat és át kellett rajta lépnem, olykor pedig vízeséssé alakult és jégcsapokat táplált.

Dornburg, barokk kert (további képek itt)

Hóember, Dornburg, barokk kert (további képek itt)

Azért eszembe jutott a dombon felfelé, hogy senki sem tudja, hol vagyok, és senki sem látott, szóval nem kellene pórul járni, úgyhogy megtettem a szükséges óvintézkedéseket, és nem is találkoztam se medvével, se mással egészen az út végéig (ahol újra elkezdődnek a házak), ahol is egyszer csak jobbra fordulva szembetaláltam magam három birkával, akik érdeklődve figyelték, ahogy az út menti kertitörpét fényképezem. Kissé megijedtem, mert nem épp ilyen állatokra számítottam (hanem vérfarkasokra), és gondoltam, hiába vannak kerítés mögött, megkérdezem, kijönnek-e vagy én menjek-e bé? És azt mondták, inkább én menjek beee. De mivel nem tudtam kinyitni a kaput, továbbálltam. Azért segítettek a táblák, Dornburger Schlösser: erre.

Rokokó Kastély a barokk kerttel, Dornburg (további képek itt)

Látkép, Dornburg (további képek itt)

És megláttam. És Godric's Hallow volt. Meg Balatonszárszó. Meg Budai Vár és Labirintus. És Bokrosi hegy. Csak Dornburg. Csipkerózsika és Szépség és a szörnyeteg. Ezek a benyomások. Mert elmentem a templom mellett és egyszer csak ott a Rokokó kastély és a Reneszánsz és a Középkori. És semmi más. És látom a kerteket, amit hó borított, és vágytam, hogy bejuthassak. Aztán megkerültem mindent és bejutottam.

Motorcsontváz, Dornburg (további képek itt)

Lépcső az ötszögből,
Dornburg (további képek itt)

És hihetetlen volt. Volt olyan rész, ahol rajtam kívül szűz volt a hó, beleléptem egy érintetlen ötszögbe, szőlőtőkék sorakoztak a lábam alatt, és ameddig a szem ellát, minden fehér, kivéve a Saale és úgy szerettem volna belekarolni valakibe, vagy csak megdobálni hógolyóval. Volt lépcső, ami sehová sem vezetett, kinyílatlan rózsatövek, kopár lugas és szűk lépcsők, apró folyósók és viccesre vágott bukszusok. És a hó alatt pihent a természet, és nem tudtam, hol az út és hol nem. És láttam fazekasműhelyt köcsögökkel és árvácskamintás unikornist, meztelen leányt, aki szobor volt, a Saale partján mászkáló birkákat és annyi csodát, amit leírni nem lehet, mert tél volt és embertelen.

Reneszánsz Kastély szökőkúttal, meztelen lánnyal és hóval, Dornburg (további képek itt)

Saale, Carl Alexander-Brücke (további képek itt)

Aztán hazaindultam. És visszajutottam az erdőbe, pedig azt hittem, másfelé megyek, de nem. Lefelé gyorsabban haladtam. És mivel még volt időm, átmentem a túloldalra a gyaloghídon. Nem olyan szép, de a templomnak kisugárzása volt, előtte pedig egy ó motor csontváza a hó alatt. És világháborús emlékmű. De csak első... Meg zsidóemlékmű. Az nagyon ronda volt. Aztán vártam a vonatot, felszálltam, és hazajöttem, hogy megtaláljam a hozzá illő zenét.

A jénaiak nem ismerik a jénait?

Deutsche
Flagge

Múlt héten volt nálam Sibylle (a tutorom), eljött vacsorázni meg beszélgetni, sütöttem rakott krumplit, mert az finom. El is fogyott. Kaptam csokit, ő pedig kapott magyar bort. És egész kellemesen elbeszélgettünk. Úgy mindenről, Jénáról, a szünetről, a karácsonyról. És született egy megállapítás, amit kőbe kell vésni: Wann Mädchen über Jungs sprechen, es gibt in allen Sprachen gleich. (Amikor a lányok a fiúkról beszélnek, az minden nyelven egyforma.) Viszont Sibylle nem ismeri a jénai tálat.

Ha már menyét nincs... (Macska jénaiban recept)

A mai németórán vendégünk volt Jéna centrumának polgármestere (németül Ortsteilbürgermeister von Jena-Zentrum). Aki zöldpárti! Ez melyik magyar városban, de akár faluban lenne elképzelhető? Egyébként Kristian Phillernek hívják és alul van egy nagyon aranyos videó róla még jelölt korából. Az volt az óra, hogy mi kérdeztük, ő pedig válaszolt (mint a videóban).  Nagyon kedves ember egyébként. Megtudhattuk; hogy a mai német zászló színei Jénából származnak; hogy vannak nácik, de a neonáci tüntetések nagyobbak; hogy Jéna egyik problémája, hogy csak az utca egyik oldalán van bicikliút; fogy a zöld terület; hogy' működik a planetárium; Jénában találták fel az UV-lámpát, a távcsövet; hogy Lichtstadt Jena, mert annyi fénnyel, látással kapcsolatos találmány van és még sok mást is. És végre megválaszolta egy jénai a jénai tállal kapcsolatos kérdésemet. Jénai tálat Jénában már 15 éve nem gyártanak, mert drága volt előállítani és nem tört, így aztán nem vettek az emberek... De Herr Philler szerint Magyarországon tudok venni.

És jövőhéten az eutanáziáról tartok kiselőadást. És megvettem a jegyemet Düsseldorfba február 10-re és 13-ra vissza. Kurbli is jön majd. 

Újra első hét

Éves putzplan, nehogy elfeledjem...
(további képek itt)

- Honnan tudhatom, hogy otthon vizsgaidőszak van?
- Az üzenőfalat ellepték a demotiválós posztok.

Szóval első héten összefoglalva ezek történtek:

Hétfő: elmaradt az órám, de nem tudni miért (ebéd: Fritz Mitte - a nagy ijedtségre)

Kedd: előadás, a bácsi elmondja, milyen típusú kérdésekre számítsunk a vizsgán, bleee, és egy kihagyott szeminárium, mert készülök a hétvégi kiselőadásra (ebéd: menza - almamuszos tejberízs, nyami, Anikóval)

Bad (fürdő) és a fejem
(további képek itt)

Szerda: német óra, mert ő megtartja, alig 8 ember, de nem baj. Kimentünk az utcára és embereket kérdeztünk, hogy mit is jelent ez és ez a Redewendung (ebéd: Fritz Mitte, mert egy kellemes óra után mi lehetne még kellemesebb!?

Csütörtök: egész napos kétségbeesés a másnapi kiselőadás miatt (ebéd: menza, valami fura sült répa-lencse-stb. finom krumplipürével)

Péntek: kiselőadás és egész napos egyetem, mert ez egy r. blokkszeminárium, vagyis tíztől ötig ott ültünk és egymást szórakoztattuk különféle valláspolitikai kiselőadásokkal (ebéd: valami ragu krokettel a menzán 10 perc alatt, mert sietni kell vissza)

Szombat: ugyanaz, de már háromkor végeztünk (ebéd: mivel kettőkor zár a menza, de a többiek nem engedtek nagyszünetet, így amenzáról lecsúsztam és maradt a Fritz Mitte). És voltam bevásárolni, de tojás nem (!) volt a Lidl-ben szombaton négy körül...

Vasárnap: megérdemelt olvasás, nyugi, et cetera a politikai teológia maraton után. Ebéd: virsli a r. erős német mustárral, ami elvileg mittelstark, pedig nem is. Ez olyan 11 körül. Majd háromkor sütöttem egy sütit, mert nem volt tojás a Lidl-ben, de csak azért is, ráadásul feldobtam naranccsal és sok-sok kakaóval. Megkínáltam az emberkéket, hogy tudják, attól, hogy nem beszélünk egymással (nem csak én nem, ők se egymással), szóval attól még jófej vagyok. Szerintem bejött a trükk és elhitték. És felporszívtam a folyósót és fel is mostam, mert a héteen nekem kellett. Meg reggel voltam Anikónál, könyvet cseréltünk lekvárra. Beszéltem Anyáékkal, mert hiányoznak és Kurbli megszagolta a kamerát.

Én sütöttem, kérsz? (további képek itt)

Dobbyval Jénában

Szóval visszatértünk. Január elsején egész nap utaztam. Reggel 6.06-kor indult a busz Balatonszentgyörgyről, aztán vonat a Keletiből. Anyáék kikísértek a buszig a vonatig, vagyis feljöttek Pestre velem. :) Olyan aranyosak, puszi nektek! Véletlenül pont volt velem szemben egy üres hely, így Anikó Párkánytól ott utazott velem. Jó volt viszontlátni őt, az út egy jelentős részében egymásnak adogattuk a szót ("jó, akkor most te meséld el, mi történt karácsonykor? és mi van vele?" stb.), aludtunk, hallgattuk a cseheket, elgondolkodtunk, hogy útitársaink melegek-e és hasonlók. Mondjuk én próbáltam olvasni, de Anikó olyan bánatosan nézett, hogy néha azért letettem a könyvet és vele foglalkoztam. :)

Drezdában kitaláltam, hogy nem lehet, hogy 3 és fél óra alatt jussunk Jénába?! Múltkor nem így volt, szóval megkérdeztük az információnál és kaptunk kielégítő választ, öt perc múlva indul! Na, akkor futás. De a vonat túl szép volt. És gyorsan igyekeztem megkérdezni a kalauzt, jó-e rá a jegyünk és megengedte. Mondjuk szerintem látta a kétségbeesést a szememben, amikor a vésznémetemmel odamentem hozzá, hogy "bácsi, jó-e a jegy?" És jó volt, és túléltük, és nem kellett büntetést fizetni (50 €), mert "szépen mosolyogtunk"... (vagy ki tudja?) És a féléjfeles hazaérkezés helyett már kilenc felé itthon voltunk. Ej.

Hétfőn csodálkozva konstatáltam, hogy nincs senki a teremnél, ahol órám lenne. De kedden azért már nem volt semmi vész. És kedden találkoztam Dobbyval.