 |
| Hiába kicsinyítem le, ez akkor is 14 kiló volt |
Fizikai értelemben mindenképp. A többiről nem tudok mit mondani, mert egy darabom ott maradt Jénában. A gondolataim nagyon ott vannak, és összehasonlítok. Tudom, hogy nem kellene, de akaratlanul is. A villamos, a szobám, a város, az emberek minden más. Hazaérkezésem estéjén sokkos állapotban hívtam fel Lillát, hogy fura a troli és az emberek. Benzinkútnál megláttam a benzin árát és nem hittem a szememnek, pedig én nem vezetek. Kicsit álomszerű megint minden. Nem voltam ott. Vagy nem jöttem haza. Nem csodálkoznék, ha egyik reggel az ottani szobámban ébrednék.
 |
| Ez vitt egyetemre |
A hazaút egyébként zökkenőmentes volt. Feladtuk előző nap Sibyllével a 13,96 kg-os csomagomat 32 €-ért. Kissé nagy volt, úgyhogy hívnom kellett Sibyllét, hogy segítsen vinni a Zentrum-Holzmarkttól, mert addig azért elvittem. Nem volt nehéz, csak nem volt rajta fogás. Kerekek kellettek volna rá.
 |
| Ott a nevem is |
Volt a Hausmeister. És volt egy lista, hogy mi mindent kell kitakarítanom, hogy megkapjam a pénzt. És az egy dolgo, hogy kipucoltam a fürdőt, meg a konyhát, de az, hogy nem nézte meg, csak a szobát, na, az vérlázító kicsit. Ezért suvickoltam a sütőt?! Nem baj, Adnan legalább örülhet. De a pénzt visszakapom/kaptam.
Reggel exmatrikuláltam, Frau Müller azt mondta, elküldi az egyetememnek postán a Transcript of Records-t (ami papír arról, hogy mit csináltam meg kint). Kaptam valami nagyon fontos dokumentumot, amit majd használhatok, ha valaha még Németországban akarok tanulni vagy dolgozni. Meg elláttak minden földi jóval. Vettem magamnak Jénás kitűzőt meg kulcstartót kaptam ajándékba Billétől, én pedig pirosaranyat adtam neki, de a csípős fajtát. :D
 |
| Deutsche Bahn |
Anikónál hagytam egy csomó cuccot, mert anya mondta, hogy ne vigyek haza semmit, amit otthon is meg lehet venni. Aztán ő áttestálta a cuccok egy részét Carinára, aki egy kedves, ártatlan német leányzó. Utolsó nap kikapcsolták a netemet, úgyhogy időben feküdtem le tudtam a csomagolásra figyelni. Mivel az ágyneműmet feladtam, így csak egy pléddel takaróztam, de olyan fáradt voltam, nem is zavart. A pléd Anikónál maradt, hogy ki tudjon ülni tavasszal a Philosophenweg-Mensa mögötti parkba a fűre.
 |
| Német vonat, 251 km/óra |
Csütörtök reggel kidobott az ágy, levágtam az ágyról a lepedőnek használt takaróhuzatot, levittük a szemetet, Anikó kikísért az állomásra, röviden búcsúzkodtunk, majd felültem, és elrobogtunk Kurblival München felé, ahol átszálltam, átmentem Ausztrián, ami nagyon szép és hazaértem. Ahol várt egy kedves segítőtárs ránk. Eszembe jutott, hogy nincs ágyneműhuzatom, mert reggel széttéptem... Úgyhogy lepakolás után elmentem az IKEA-ba, majd hazaértem.
 |
| Csak az egyik jött velem :( |
Aztán hazajöttem Balatonkeresztúrra, mert itt lakom. Most itt ülök a szobában. Jó. :)
