Második nap az iskolában

Minekután tüntetések voltak, hogy ,,Több Kurblit a blogba!", szóval ezért kedden Kurbli is velem tartott az órákra. Elszáguldottunk fél 12-re ebédelni (nagyon finom vega lasagne volt), utána pedig megkerestük a Zwätzengasse 9-et és beültünk a kannibálos szemináriumra, ami kevésbé kannibál,  mint egzotikus. A német diákok nagyon aktívak! Mindenben. Mármint az órán. És olyan intelligens hozzászólásaik voltak, hogy ejha. A hétfői hinduizmusos óra második fele azzal telt, hogy a tanár kérdésekre válaszolt. Mondjuk az egzotikus óra teljes mértékben erről szólt, mert szeminárium. Egyébként érdekes óra. Terveztem mondani, hogy mivel én Magyarországról jöttem, nekem itt egzotikus, de inkább nem. :)

Utána latin volt. Kicsit nehezen találtam meg az óra színhelyét, nagyon szép épület. A latin nem tetszett annyira. Úgyhogy utána elhatároztam, hogy bóklászom kicsit. Voltam a historische Johannisfriedhofban (történelmi János-temető), ahol találkoztam Carl Zeiss sírjával. És állok a keresztútnál, merre mehetnék, amikor is előttem egy magyar sír. Ó. Előfordul. Gyönyörű temető, csak régi sírok vannak. Temetőzés után csodás hangokat hallottam kiszűrődni a templomból. Bementem és hallgattam kicsit, ahogy valaki gyakorol orgonálni. Megnyugtató volt kicsit ülni ott egyedül.

Este pedig elmentünk bevásárolni a közeli Realba, ami olyan, mint a teszkó nálunk. Megvettük a dolgokat a másnapi lángosozáshoz. 3 kg liszt, sok tejföl, sok olaj, sok minden. Kiderült, hogy eddig a hosszabb úton jártam a Realba, és van egy sokkal rövidebb. Így valóban közel van.

Első nap az iskolában

Bementem a nyolcas órára, de csak jövő héttől lesz. Délben együtt ebédeltem Sibyllével, a tútorommal. A menzán tömött sorok álltak és magyar hangfoszlányokat hallottam... Sibylle megmutatta, hol lesznek az óráim, majd odaadta a latinkönyvét, így azt már nem kell vennem majd, éljen. Nagyon kedves. Felmentem hozzá, egy gyönyörű házban lakik nem messze az egyetemtől egy háromszemélyes WG-ben immár negyedik éve.

A német óra közepesen érdekes volt. A címe Lese- und Hörverstehen. Meghallgattunk egy szöveget egy német cserediákról, aki Amerikába ment. Majd elolvastuk ezt a szöveget. Amikor odaértem, tele volt a terem. Már épp széket kerestem volna folysón, amikor hirtelen felindulásból megkérdeztem egy messzebb ülő embert, van-e ott hely. És volt. Leülök. Anikó hív. Társalgok vele magyarul. Leteszem. A véletlenszerűen megkérdezett és így szomszéddá vált ember erre így szól: ,,Hát akkor szervusz!" Mi az esélye annak, hogy egy közel 40 emberes előadáson pont egy magyar mellett marad szabad hely direkt nekem? Sándor, PhD-hallgató.

Utána átmentem a Kémia Karra. Mert ott volt órám. Nem kell csodálkozni, ott tartják az órákat, ahol hely van. Gondolom, itt volt. Szép, modern épület. Címszavakban értettem az órát, mert hinduizmusról volt szó és bevezetés. Szóval Indra, kik a hinduk, kishagyomány-nagyhagyomány... Mondtam a tanárnak, hogy külföldi vagyok, bejárnék csak úgy, azt mondja: rendben, majd: ,,Jó napot kívánok!". Meglepődtem, mondom mi a... De nem, ő csak ennyit szerintem. Olyan jóleső érzés volt. De ezek az előadások nagyon durvák. Óra előtt arról beszélgettek a népek, hogy ez előadás vagy szeminárium-e, és nem tudták eldönteni. A tanár azt mondta, szeretné, ha interaktív lenne az előadás. Az volt. A német hallgatók olyanok mint én. Mindig kérdeztek. Az óra fele kb. abból állt, hogy kérdés és válasz. A tanár viszont nagyon nagytudású volt, mindenre válaszolt nekik.

Este héttől énekkar volt. Ó! Ez nem egy kis kamarakar, mint otthon, itt körülbelül 100ember volt, remekül éreztem magam közöttük. Úgy szólt, ahogy kell. Bemelegítésnél ritmusgyakorlat is volt, meg berregtünk és sóhajtoztunk, csodás volt. Az újakat kicsit elszeparálták, amíg a régiek gyakoroltak a holnapi fellépésre, minket meghallgattak. Rám már nem jutott idő, majd jövő héten. De mondjuk úgyis a szopránhoz ültem le.

Hazaérve Anikó lángossal várt, merthogy szerdán ungarische LÁNGOS-PARTY lesz és próbasütés volt. Éljen!

Napóleon, bolhapiac, vándorlás

Távcső a bolhapiacról

Szóval 205 évvel ezelőtt, 1806 október 14-én, Jéna mellett megütköztek a porosz és a francia csapatok. A jénai csatában a franciák nyertek. És mi ott voltunk!... az újrajátszásnál. Habár nem voltak több tízezren a katonák egyik oldalon sem, de volt lovasroham, ágyúzás, Napóleon, franciák és poroszok. Meg öteurós belépődíj. De anélkül is jó volt, mivel előtte vettem távcsövet a jénai bolhapiacon. Sok jó dolog volt ott egyébként, érdekesek és kevésbé érdekesek. Tetszett, megyek máskor is. Lettek fényképek is.Carl Zeiss városához mérten nagyon sok látcsövet árultak, tudtam válogatni, de ez pici, olcsó és könnyű. Ráadásul terepmintás és rá van írva, hogy Jäger...

A franciák és a nézők

A csata előtt megebédeltem az egyetemen (mert szombaton is nyitva van), de rá kell jönnöm, hogy a campuson lévő menza nem olyan finom, mint a Főépületben lévő... De nyitva van szombaton is. Busszal mentünk ki Cospedába, ahol a csatát játszották. Az öteurós belépő azonban eltántorító volt, úgyhogy azokhoz csatlakoztam, akik inkább vándorolnak. És elindulva hoppá, találtunk egy helyet, ahonnan remekül láttuk a csatát (főleg én láttam remekül az új távcsövemmel). Minden nemzetiség számára roppantul vicces, hogy minden egyes hirtelen zajra megugrom... A németek remekül szórakoztak rajtam, amikor ágyúlövések dörrentek.

Wald

Jena von oben

Végül azért mentünk tovább is. Nagyon szép hely ez a Türingia... Cospedából hazasétáltunk Jénába. De érdekes módon, amikor felmerült, hogy akkor mégis induljunk tovább, már csak öten voltunk. A maradék népek eltűntek. Szóval három magyar (Anikó, Ádám, én) és két német (Tóni és Tóni) nekiindultunk. Felmentünk a Napoleonsteinhez, ahol gumicukrot és egyesek vodkát fogyasztottak. Utána viccesebb lett az út. :) Na jó, ha nem is viccesebb, mert annyit nem ittak, de szebb, mert erdő közepében jártunk. Láttuk Jénát felülről, hjajj.

Diszkó

Faß! - magyarul hordó

Havana Club Bar

Club-Mate

Az egész úgy kezdődött, hogy kedves jordán lakótársam elhívott minket diszkóba, hogy mi az, hogy még nem voltunk. Igen, alig két hete vagyunk itt, de erre még nem jutott időnk... Szóval elmegyünk csütörtökön este a Havannába, mondta Anand. Hát menjünk. De előtte este, szerdán igyunk meg egy teát együtt. Hát igyunk. Ez az arab tea egyébként remek volt. Annyira frissítő, remek. Anikó azt hitte, teázóba megyünk, úgyhogy úgy készült. És mikor kiderült, hogy csak egy laza itthonülős teázgatás, csalódott. Úgyhogy elmentem vele a Faß! nevű bárba, ahol én ittam egy Club-Matét, ami egy nagyon fura ital: maté tea szódával, mert a németek mindent szódáznak... Jó íze volt, de a szódát ki lehetett volna hagyni. Anikó pedig ivott egy sört. És utána elmentünk köszönni az ismerőseinknek a közeli Havanna klubba, ahol végül ott is ragadtunk hajnali kettőig. Én nem ittam alkoholt, de mégis jól tudtam érezni magam. Voltak ott magyar ismerőseink, meg más erasmusos ismerősök, jó volt. Kicsit sok volt a fiú. Egyesek szerint 90-10%, de szerintem csak 60-40%. Ahogy Evelin fogalmazott: Frauenparadies. :) Másnap este ugyanez történt. De akkor Ananddal, Ahmeddel és Anikó két szobatársával mentünk. Nem nekem való ez a minden napi partizás... Úgyhogy eléggé hamar eljöttünk, csak nem akartuk megsérteni a jordán fiúkat. Egyébként ez egy nagyon pici hely és nagyon sok ember volt... Kicsit heringfíling.

Tartás

Kurbli az egyetemen

Anyáékkal szkájpoltam korábban és rájöttem, hogy nagyon könnyen mennek a dolgok. Ha nem foglalkoznék annyit magammal, ha nem lennék ennyire sem tudatos, ha nem csináltam volna meg a kettest, akkor agyon izgultam volna a dolgokat. Akkor nem lenne már kezdetektől fogva internetem, akkor nem lenne ilyen kedves mentorom és nem tudnék ilyen jól hozzáállni mindenhez. It works.

Szóval kedden ugye szintfelmérő. Szerdára egy azon intervallumra hirdették meg a beiratkozást a németre és a latinra is... A németre mentem, találkoztam egy olasz ismerősömmel, vele beszélgettünk, amíg vártuk az ajtónyitást. B1 szint, nem B2. Jó, hát gondoltam. de azért megkérdeztem, nem-e lehetne-e-e, de a hölgy megnyugtatott, hogy nagyon körültekintően osztottak be minket és a teszt alapján, de ha gondolom, válthatok majd évközben, ha úgy érzem, lassú a csoport. Majd kiderül. Mindenesetre feliratkoztam a Konversation és a Lese- und Hörverstehen (fantázia)nevű órákra, hétfőn és szerdán lesz mindkettő14 és 16 között. Szóval már volt két biztos pontom, így ehhez tudtam igazítani a latint.

Friedrich Schiller Universität

... Ahol 10 csoport indult, csoportonként max. 40 fővel, ami szerintem egy szemináriumhoz kicsit sok. Na dehát. A latin tájékoztató félelmetes volt. Úgy kezdődött, hogy el kellett találnom az Optisches Museumba (Optikai Múzeum), ami nem volt nehéz (érdekes hely, majd megyek szerintem direkte múzeumba is). Felmegyek a lépcsőn, már látom, hogy sokan állnak egy nagyon meleg helyen egy csukott ajtó mögött és senki nem tudja, mi történik, nem is jön ki senki. Egymást kérdezgetjük, de nem tudni, mi van. Aztán kinyílt az ajtó, emberek jöttek ki, sokan. Kiderült, hogy ez tájékoztató is. Áhá! Szóval a késők vannak kint. Bent egy előadóterem volt, elég nagy és teljesen ,,egyetemszagú". A bácsi pedig lenyomott egy show-t. Az a típusú ember, akin nem tudod, hogy nevethetsz-e. Kicsit összeszorult a torkom, amikor közölte, hogy most ő beszél, mi nem. Ha beszélni akarunk, ott a folyósó. És az a stílus! Nagyon vicces volt tulajdonképpen, csak közben gombóc volt a torkomban, hogy mikor tör ki belőle valami. Egyébként nem sokat értettem, csak a lényeget. Sokat kell tanulni. Nagyon. Végül feliratkoztam egy olyan órára, amit biztos nem ő tart. Egy hölgyhöz, a 3. csoportba, kedd és csütörtök 14-16. De előtte megkérdeztem az embert, felvehetem-e az órát. És rájöttem, hogy nincs mitől tartanom. Csak az elsősöket akarta elijeszteni. Huh. Mondta, hogy mivel Magyarországon ugyanúgy oktatják a latint, simán járhatok. Remek. Szóval eddig minden nap 14 és 16 között vannak óráim. Már csak a néprajzosokat kell kiválasztani.

Herzlichen Wilkommen!

Tegnap az ünnepélyes köszöntésen beszéltük Evelinnel, hogy hihetetlen, milyen szervezetten és kedvesen fogadtak minket.

Szóval volt egy Onleila Veranstaltung, ahol elmondták, hogyan vegyük fel a tárgyainkat. Angol és német is volt. Én az angolra iratkoztam, de végül a németre mentem. Megértettem, jó volt. Előadás után mindig oda kell mennem a tanárhoz aláíratnom a jelenléti ívemet... Itt csak kettőt lehet hiányozni. Vizsgára és órára személyesen kell jelentkeznem (vagy emailben).

Hétfőn pedig négytől volt egy ünnepélyes köszöntő a külföldi hallgatóknak: beszélt egy rektorhelyettes, Jéna polgármestere (!) és az Internationales Büro (Nemzetközi ügyekért felelős iroda) munkatársai, akik még egyszer összefoglalták, mi mindent is kell még tennünk. Utána az Egyetemi Énekkar énekelt egy német és egy angol dalt, majd mindannyiunkat megénekeltettek: "In Jena brennt es, in Jena brennt es!" kezdetű kánont énekeltük, nagyon kedves volt. (A kórusnak hétfőnként van próbája. :) )

Kedden reggel kilenckor pedig szintfelmérőt írtam németből, mert jelentkeztem Német mint idegennyelv kurzusra. B2-re, reményeim szerint. Holnap kiderül. És holnap megyek latinra is beiratkozni.

Egy nyugis hétvége

Menza a Campuson

Nyitottam német bankszámlát a Commerzbanknál (ami annyira nem kommersz...), ha minden igaz, jövő héten megkapjuk a kártyát, visszamegyünk, megkapjuk a PIN-kódot, ami itt PICK (:D). Véletlenül pont az én lakosztályomban van véletlenül internet véletlenül csak. Jelentkeztem a rechenzentrumnál, mostantól (illetve ha majd lesz Thoska-kártyám, akkortól tudok majd nyomtatni olcsóé' az egyetemen és akárhol wifit használni. 

Templom belülről

Pénteken írtam az itteni koordinátornak, hogy ugyan már, mikor érhetem el? Erre visszaír, hogy jövő héten nincs, úgyhogy még aznap, vagy majd csak majd. Hát jó, akkor kihagytam a nyelvkurzus és megkerestem Nicolét, a koordinátorint. Kicsit viszontagságos volt, mert Google térkép félrevezetett, nem mindegy, hogy Ernst-Abbe-Platz vagy Ernst-Abbe-Straße. Meg még nyomtatni is kellett előtte, és bementem egy druckereiba először, ami nyomda. Nagyon kedves volt a férfi, kezet ráztunk, mondom, hogy egy oldal. Akkor már sejtettem, hogy nem jó helyen vagyok. De mondott egy-két helyet, és végül az egyetem mellett tudtam is nyomtatni. Nicole is nagyon kedves volt, megbeszéltük, hogy majd jövök még hozzá majd a változtatással is. Utána olyan büszke voltam magamra, hogy egyedül intézkedtem. Majd teljesen váratlanul összefutottam Evelinnel (akivel együtt utaztam, de másik koliban lakik), azután pedig teljesen váratlanul összefutottam Anikóval és Kristyvel, aki Anikó erasmusos cseh lakótársa és nagyon kedves. (Valamelyik este Anikó kitalálta, hogy össze kellene ismertetni Jarát és Kristyt, mert mindketten csehek. Meg is történt, kellemes este volt.)

Paradies Park

Szombaton Anikóval és Kristyvel el akartunk menni Weimarba, de a rettenetes időre hivatkozva inkább töröltük a programot, amikor már majdnem az állomásra értünk. B terv mozi lett volna, de tekintve a 7 €-s jegyárat, inkább beültünk egy teázóba. Hidegben a legjobb egy forró kakaó. Vasárnap végre sikerült sokáig aludnom, de annyira, hogy negyed tízkor ébredtem és mire összeszedtem magam, már mehettem is a misére. Egyedül voltam (ha eltekintünk a németektől). Új orgona, gyönyörű énekszó, csodás napsütés, mi kellhet még? Délután elmentünk Jarával és Kristyvel a paradicsomba (Jena, Paradies Park), jó kis séta volt. Este pedig Anikónál voltam, megmasszíroztam, végre valakit lehet. :)

Nyelvkurzus, intézünk és népek

Ma és tegnap nyelvkurzus volt és az lesz péntekig. Nagyon jó! Persze ez nem olyan, hogy most akkor nyelvtanozunk meg ilyenek, inkább úgy mondanám, hogy életre nevel. Tegnap a jénai tömegközlekedésről és arról volt szó, hogyan kell beszélni és írni hivatalos ügyekben, ma pedig a kórházról és a betegségekről volt szó. Voltak gyakorlatok. A csoportban van egy holland, két ír, két olasz, egy francia, egy koreai, egy brazil és egy magyar. Nagyon érdekes népek, tényleg.

Jéna egy szegmense

A csoportbontás úgy történt, hogy magában mindenki eldöntötte, hogy A (kezdő, nem értek semmit) csoportba, B (haladó, úgy értem egy részét) csoportba vagy esetleg C (mester, mindent értek) csoportba kíván-e menni a saját tudása alapján. Én a B-be mentem, mert hát azért lássuk be, van még mit. A németes leánykák a C-be mentek. A tanárunk, Julia nagyon kedves és szimpatikus, mindenben segít. Az elmúlt két nap az egyetemen voltam tehát szinte végig. Ott ebédeltem 2 €-ért, sehr günstig. De tegnap megkötöttük a bérleti szerződést, kaptam egy adag papírt megint. Ma pedig bejelentettük Anikóval a Burgerbürónál (~városi iroda, okmányiroda, hivatal), hogy Jénában lakunk. Tútoraink nagyon kedvesek voltak, mindkétszer elkísértek bennünket. És tegnap vettünk német simkártyát, amivel az itteni népeket nagyon olcsón lehet hívni.

Tegnap megismerkedtünk egy kedves cseh fiúval, Jaraval, aki szintén itt lakik a koliban. Meg tegnap megismerkedtem a nyelvikurzusos népekkel. Ma pedig reggel a konyhában öszefutottam a harmadik lakótársammal, Maxszal. Sikeresen megkérdeztem tőle, tud-e németül. Tud, berlini... :)

WEIMAR!

Goethe és Schiller

Es war sehr toll! Egy órával korábban értünk oda a találkozóra a pályaudvarra, így összeismerkedtünk két kedves magyar diákkal: Katával és Ádámmal, akik a Corvinusról érkeztek Jénába. Evelin és Anikó tegnap már találkoztak velük, ugyanis miután otthagytam őket, elmentek inni. Ugye én meg nem. Nem baj. Kata és Ádám elmondták, hogymég tudnak két másik magyarról is, szóval lesz itt magyar asztal. Weimarba viszontagságosan jutottunk el, megismerkedtünk jónéhány kedves külföldivel. A brazilok nagyon hangosak. De nekem tetszettek a népek, jó volt ez így. Volt egy srác, akinek olyan sziluett volt a pólóján,  mint Budapest, de kiderült, hogy az Drezda. Ó. Tévedésből ismerkedünk. Egy lány mondott valamit olaszul nekem, mert azt hitte, honfitársa vagyok.

Weimar nagyon szép város! Voltunk a Schillerházban, ahol Schiller és a családja éltek (és egyesek haltak). Kérdeztem, de a néni nem tudta megmondani, miben halt meg Schiller. Utána városnézés volt. Majd pihentünk, aminek az lett a vége, hogy rohanni kellett a vonatra. De kellemes nap volt. Megyünk még.

Találkoztunk Evelinnel, főztünk és pihentünk

Nem ebben a sorrendben.

Egyébként ez a konyha

Elmentünk a 11-es szentmisére a Keresztelő Szent János templomba Anikóval. Nagyon érdekes volt. Ezek a német énekek olyan pörgősek. Másrészt meg ugye ismerős, mert ugyanazok a részek követték egymást. A templom nagyon fura, mert olyan, mint Jéna: a régi és az új találkozik benne. A tabernákulum nem elől, hanem oldalt volt, kicsit ezzel megkavart, de azért jó volt. Követni próbáltuk az eseményeket nagyjából, segített a német énekes- és misekönyv, amit ott találtunk. Az evangéliumot pedig magyarul olvastuk Anikó Bibliájából. Szerintem megyek máskor is, remek volt. És tervben van természetesen evangélikus istentisztelet is (nekem). A templomon nagyon meglátszik a reformáció hatása, kép és szobor alig található meg benne. Emellett pedig nagyon modern az egész. Először nem voltunk biztosak benne, hogy valóban katolikus-e, de igen.

Jéna a Saale túlsó partján

Utána főztünk. És itt jött a probléma... Szóval Anikó átjött, mert nálam nem volt szinte senki. Szóval főznénk, bekapcsoljuk a villanytűzhelyet, egy kattanás és már nincs is áram. Hát akkor menjünk át hozzá, hát jó. Ott szépen megfőztük a tésztánkat, én paradicsomszószt tettem rá. De aggódtam, hogy levágtam az áramot, a jordán srác sincs a lakásban, mi lesz velem a hétvégén áram nélkül? De végül este sikerült felkapcsolnom a biztosítékot, de azért volt aggodalom rendesen.

Estére elmentem Evelinért, akivel végre összehoztuk a találkozónkat (ő a másik ELTE-s germanisztikás leányzó, akivel utaztam). Anikó fáradt volt, úgyhogy első alkalommal vettem nyakamba a várost egyedül. Jó volt. Fényképeztem sokat, ez egy nagyon szép város. Evelinnek is jó helye van, bár ő kicsit messze lakik a belvárostól. Este hárman bandáztunk kicsit, megnéztük a Saale folyót vééégre. Nem egy Duna, de nekem tetszett. Van mellette egy kis park, kellemes lehet. Este elhagytam a lányokat, fáradt voltam. Itthon nagyot aludtam másnap reggel hétig.

Egy másik országban ébredni

Jéna benézett az ablakomon

Este 10 körül feküdtem le, mert még elmentünk Anikóval (akivel egy Wohnhausban lakom) sétálgatni. Kicsit sötét volt, kicsit eltévedtünk, de vettem tükröt. Reggel 6:45-kor ébredtem (és lámcsak, egy hőlégballon), kicsit feltornáztam az energiaszintemet, feltettem a függönyt (vagyis a plédemet függönynek), ettem. Jó ez az együttlakás dolog, csak kicsit furcsa, mert még nem láttam a lakótársamat. Szerintem egy darab biztosan van, de egy másik is lehet szerintem és mindkettő fiú. Persze az is lehet, hogy szellemek. Tegnap este nyitvahagytam a szobaajtót, hátha látom őket, de valahogy akkor nem akartak előjönni. Hm.

Rózsák

Amúgy délelőtt Anikóval elmentünk sétálni és random módon betértünk a Botanikus Kertbe. Jaj, nagyszerű hely! Nem voltunk sokat, mert találkozónk volt Julival, Anikó tútorával, aki megmutatta volna az internet használatát az egyetemen, de szombat lévén az nem volt nyitva. Ebédelni Fritz Mitténél voltunk, ez a sültkrumplis neve. Megtaláltuk a Keresztelő Szent János templomot, ami katolikus és megyünk majd. Épp esküvő volt, csak kicsit néztünk be, de éreztem a hely "szellemét". Vittünk magunkkal térképet, ma már nem tévedtünk el. Szóval Botanikus Kert. Húúúú! Mivel a Friedrich Schiller Universitätre járunk, ingyen mehettünk be. Máskor is meglátogatjuk, tervben van.

Üvegház

Este elmentünk bavásárolni a közeli Lidl-be. Aztán amikor jöttünk haza, végre találkoztam a szobatársaimmal: Franziska, ő német és franciául tud. A másik a jordán fiú, aki kémiát tanul és csak angolul tud. A fiú nem tudja, mi az az ethnography, úgyhogy végül is leszögeztem, hogy olyan, mint az antropology, csak... De amúgy ő már 3 éve itt tanul kémiát és mégse beszél németül, na ez fura. Mindenesetre a két eddig beköltöző lakótársamat megkínáltam otthoni pogácsával, amiről nem tudom, mi angolul vagy németül, de nagyon köszönték. Franziska nagyon csodálkozott, amikor mondtam neki, hogy vegyen még a barátjának is. Van saját szekrényem a konyhában meg hűtőpolcom.

Vasárnapra az a terv, hogy találkozunk Evelinnel, főzünk és pihenünk.

Ma már Jénában

Az utazás során kéziratos, tőmondatos jegyzeteket készítettem. Íme:

20:05 Pontosan elindultunk. Kurbli vigyáz a táskában lévő dolgokra. (Nagyon) Kicsit aggódunk. A vonat fülkéje megtelt emberekkel. Külföldiek. Nem csinálok semmit, mert nem megy semmi: a zenahallgatás untat, az olvasással meg se próbálkoztam. Telefonálok, amíg még Magyarországon vagyok.

21:30 Štúrovo (Párkány). Értesít a mobilszolgáltató, hogy az EU területére értem. Lassan elalszom.

23:00 Felébredek. Egy nagy állomáson vagyunk: Pozsony. Fél órát állunk. A folyósón emberek, tele a vonat.

Az út többi részét Drezdáig delíriumban töltöttem. Nagyon kényelmetlen hat embernek egy fülkében aludni ülve. Néha aludtam, de a megállóknál felébredtem. Brno szép. Prágáról sajnos lemaradtam, vagyis a pályaudvart láttam, de az nem nagy szám.

Reggel 6:46-kor pontosan odaértünk Drezdába. Két óra volt a csatlakozásig, addig fényképezkedtünk, ettünk, rendbetettük magunkat, Kurbli pedig körülnézett. 9:01-kor indultunk Zwickauba (ahol a Trabantgyár van). A német vonatok remekek. Úgy hasítottunk, mint a szél. Kicsit gyomorforgató volt az utazás, mert minden dőlt. Olyan volt, mintha a fák és az épületek ránk akarnának dőlni (bár amilyen gyorsan mentünk, úgyse sikerült volna nekik). De a vidék gyönyörű volt. És elmondhatom, hogy már azon a vonaton utazni élmény volt.

Viszont a csomagokkal végig küzdöttünk, hihetetlen volt. Előfordult, hogy leültem és segítség nélkül nem tudtam felállni. De - ki gondolta volna - a németek nagyon segítőkészek. A vonaton vicces volt, mert sokan az Oktoberfestre mentek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy némi alapozás nélkül nem vágnak bele a buliba, tehát sok furcsa hangot lehetett hallani és voltak, akik kicsit szédelegve közlekedtek a vonatban. Persze ez a hihetetlen sebességnek és a dülöngélésnek is betudható.

Zwickauban nem kellett sokat várni, seperc alatt átszálltunk. Írtunk sms-t a tútorainknak, akik Jena-West megállónál vártak is bennünket. Elkelt a segítségük. Addigra pont a kimerülés határán voltunk, bár azért én igyekeztem a "magam" módján segíteni rajtunk. Busszal mentünk néhány megállót, de amúgy se volt messze.  A Wohnhaustutorin már várt bennünket, nagyon kedves volt, mindent megmutogatott. Egy ötszemélyes WG-ben (Wohngemeinschaft) lakom a négyesben. A pontos szobaszámom: 2/301/4. (A kettes azt jelenti, hogy az épület második bejárata, a három az emeletre utal (de valójában ez az ötödik szint, az egyes a WG száma, a négy pedig a szobaszámom.) Van fürdő külön a hölgyeknek és az uraknak, egy konyha (a konyhában takarítási beosztás). A szobában van egy ruhásszekrény, egy polcos szekrény, egy asztal, egy szék, egy hokedli és egy ágy. A képet az ajtóból készítettem, tehát ez fogadja a látogatómat (eddig nem nagyon voltak). Kicsit mondjuk átrendeztem a helyet. A szekrényt először áttoltam az ablakkal szembe, majd rájöttem, hogy ott nem jó, úgyhogy visszatoltam. Az ágy az a kép bal oldalán látható. Szóval ott volt eredetileg, de kitaláltam, hogy én jobban szeretek az ablak alatt aludni, úgyhogy áthúztam. De éjjel kitapasztaltam, hogy annyira puha, hogy az valami rettenet, szóval most kivettem belőle a matracot, a keretet meg visszatoltam a helyére. Remélem, így jó lesz. Meg így a szoba se tűnik annyira üresnek.

Tegnap egyébként matrikuláltunk, beregisztráltunk az egyetemen, az Erasmus Alumni (erasmusos diákokat segítő szervezet - esn) tudja, hogy itt vagyok, nemsokára kapok THOSKA kártyát, amivel mindent lehet: enni olcsón, mosni, könyvtárazni, kimenni a koli kertjébe, levinni a szemetet, ingyen utazni Türingiában a tömegközlekedésen, szóval tényleg mindent. Kicsit egyébként balszerencsések vagyunk a lányokkal, de ezek csak apróságokban mutatkoznak meg; ez azt jelenti, hogy új helyen vagyunk, de majd belejövünk. A tegnapi nap legjobb sztorija az volt, amikor a regisztrálás után raktam el a papírokat és olyan szép volt, mind beleesett egyenesen a kukába. :) Vicces volt, mindenesetre szépen bemutatkoztam. Utána a tútoraink megmutatták az egyetemet, meg pár hasznos dolgot. Ettünk sült krumplit egy helyen, ami direkt csak azt árul, isteni volt. Ilyen amúgy otthonra is kellene, mennyei eledel.