2011. október 15., szombat

Tartás

Kurbli az egyetemen
Anyáékkal szkájpoltam korábban és rájöttem, hogy nagyon könnyen mennek a dolgok. Ha nem foglalkoznék annyit magammal, ha nem lennék ennyire sem tudatos, ha nem csináltam volna meg a kettest, akkor agyon izgultam volna a dolgokat. Akkor nem lenne már kezdetektől fogva internetem, akkor nem lenne ilyen kedves mentorom és nem tudnék ilyen jól hozzáállni mindenhez. It works.

Szóval kedden ugye szintfelmérő. Szerdára egy azon intervallumra hirdették meg a beiratkozást a németre és a latinra is... A németre mentem, találkoztam egy olasz ismerősömmel, vele beszélgettünk, amíg vártuk az ajtónyitást. B1 szint, nem B2. Jó, hát gondoltam. de azért megkérdeztem, nem-e lehetne-e-e, de a hölgy megnyugtatott, hogy nagyon körültekintően osztottak be minket és a teszt alapján, de ha gondolom, válthatok majd évközben, ha úgy érzem, lassú a csoport. Majd kiderül. Mindenesetre feliratkoztam a Konversation és a Lese- und Hörverstehen (fantázia)nevű órákra, hétfőn és szerdán lesz mindkettő14 és 16 között. Szóval már volt két biztos pontom, így ehhez tudtam igazítani a latint.

Friedrich Schiller Universität
... Ahol 10 csoport indult, csoportonként max. 40 fővel, ami szerintem egy szemináriumhoz kicsit sok. Na dehát. A latin tájékoztató félelmetes volt. Úgy kezdődött, hogy el kellett találnom az Optisches Museumba (Optikai Múzeum), ami nem volt nehéz (érdekes hely, majd megyek szerintem direkte múzeumba is). Felmegyek a lépcsőn, már látom, hogy sokan állnak egy nagyon meleg helyen egy csukott ajtó mögött és senki nem tudja, mi történik, nem is jön ki senki. Egymást kérdezgetjük, de nem tudni, mi van. Aztán kinyílt az ajtó, emberek jöttek ki, sokan. Kiderült, hogy ez tájékoztató is. Áhá! Szóval a késők vannak kint. Bent egy előadóterem volt, elég nagy és teljesen ,,egyetemszagú". A bácsi pedig lenyomott egy show-t. Az a típusú ember, akin nem tudod, hogy nevethetsz-e. Kicsit összeszorult a torkom, amikor közölte, hogy most ő beszél, mi nem. Ha beszélni akarunk, ott a folyósó. És az a stílus! Nagyon vicces volt tulajdonképpen, csak közben gombóc volt a torkomban, hogy mikor tör ki belőle valami. Egyébként nem sokat értettem, csak a lényeget. Sokat kell tanulni. Nagyon. Végül feliratkoztam egy olyan órára, amit biztos nem ő tart. Egy hölgyhöz, a 3. csoportba, kedd és csütörtök 14-16. De előtte megkérdeztem az embert, felvehetem-e az órát. És rájöttem, hogy nincs mitől tartanom. Csak az elsősöket akarta elijeszteni. Huh. Mondta, hogy mivel Magyarországon ugyanúgy oktatják a latint, simán járhatok. Remek. Szóval eddig minden nap 14 és 16 között vannak óráim. Már csak a néprajzosokat kell kiválasztani.

2 megjegyzés:

  1. Kicsit Danika-sztájl ez a fickó, nem? Aki csak a folklorisztikásokat akarja elijeszteni... :D

    VálaszTörlés
  2. Van benne valami olyan, az biztos...

    VálaszTörlés