Eléggé nagy téma, és igazából nehezen szántam rá magam, mert vártam, hogy még érhetnek élmények és akkor az nem lesz benne, de most!
Hát az ételkultúra habár európai, de mégis nagyon más, mint a magyar. Mondjuk német ismerőseim, akiket korábbról ismerek és házuk van Balatonon, szóval ők azt mondták, hogy amikor Magyarországra jönnek, nem kell kaját hozniuk, mert nálunk ugyanazok a boltok, ugyanazok az élelmiszerek megvannak, sőt, van, ami jobb, mint náluk. Hát ebben van valami, de fordítva nem igaz. Mármint lehet, hogy Magyarországon van minden, ami itt is, de Németországban elég sok olyan dolog nincs, ami otthon meg igen.
Boltok
 |
| Lidl, Jéna (forrás) |
Ahová én itt járok, azok a Reál Real és a Lidl. A igen, én is először rosszul írtam, ez nem a magyar Reál, hanem ez ilyen Tesco-méretű dolog, van saját márkájuk is, több. Ha bemész és egy órát minimum eltöltesz bent, mert túl nagy a választék. (Amikor kezdő vagy, akár 3 órát is, mire mindent megtalálsz.) Itt van biciklitől elkezdve sarkosjoghurtig minden. Minden német szemmel nézve. A Lidl szintén ilyen. A belvárosban van még egy Spar, de az itt annyira rossz volt, hogy maximum, ha kétszer jártam benne vásárlási célzattal. Ezenkívül a külvárosban (Lobeda pl.) van Kaufland meg Rewe és hasonlók, de ezekre egyrészt szükségem se volt, meg messze is voltak. Viszont kisbolt nincs egyáltalán. Mert nem éri meg kicsit se, mert ugye a multik mindent olcsóért adnak, szóval olyan nem nagyon van, mint otthon, hogy "leugrom a diszkontba/vegyesboltba/kómába stb." Azért az nagyon hiányzik, hogy amikor csak mondjuk egy darab tejföl kell, akkor is végig kell bóklászni az egész áruházat, mert hát itt ez ilyen. Azt viccesnek tartottam, hogy a Lidlben nem tudtam fizetni MasterCarddal, amit direkt azért csináltattam, hogy tudjak külföldön fizetni... De sebaj, mert a Realban lehet, csak ott meg a direkt Németországban kiváltott Visa-bankkártyámmal nem tudtam fizetni. Szóval nem bántam meg, hogy két kártya, mert az hasznos, mert a szupermarketek válogatósak. De készpénzt mindenhol elfogadnak, csak pénzt felvenni nem túl olcsó dolog, főleg külföldön.
Ételek a boltokban
Ami nincs Magyarországon az a buttermilch, ami a legszörnyűbb dolog a világon, mert olyan, mint a tejszín, de közben meg kicsit joghurtos, émelyítően édes és annyi zsír van benne, hogy csodálkozol, ebben hol a tej. Szóval az nem baj, hogy nincs nálunk. Viszont ami itt nincs. Rendes tejföl. Van saure sahne, amit mi általánosban tejföl címszóként megtanultunk, hát az olyan, mint a joghurt, csak van benne némi plusz savanyítás. Van még a schmand és a crème fraîche, amik közel állnak a magyar tejfölhöz, csak magasabb a zsírtartalmuk és sokkal keményebbek is. Én ezt a kettőt használtam, ha tejföl kellett (lángos vagy rakott krumpli készítéséhez), az volt a titka, hogy öntöttem hozzájuk némi tejet, és úgy én már nem nagyon éreztem különbséget, tekintve, hogy nem tudtam volna amúgy sem mivel összehasonlítani.
Amit a németek nem esznek, azok az olajos magvak. Míg nálunk egy sor tuti minden boltban a mogyoró, mazsola, szotyi, tökmag, diákcsemege, és egyéb akármi, addig itt úgy nincs. Van kétféle mogyoró, aztán annyi. Néha a sütialkatrészeknél láthatsz szotyit, de ezek ilyen sózatlan nagyon drága dolgok, amiket úgy nem rágcsálásra vannak kitalálva. És mondjuk én tanulás közben ilyeneket eszek, hogy tanulás közben se unatkozzak (...), de a németek nem. Viszont van nyolcezer fajta száraztészta, teasütemény, amit megvehetsz és eheted. Nem mondom, hogy rosszak, de valahogy linzert rágni nem ugyanaz, mint mondjuk a Mogyi-féle kukoricát.
Volt egy dolog, amire azért nem lehet panasz, a sajtok. habár trappista nincs, mert mint kiderült, az magyar, de van sok más, és nekem, aki élek-halok a sajtokért, eléggé jó volt a választék. Hasonlóan jól el vannak eresztve teából, valamint joghurtból. Habár ivójoghurt és ivókefír nincs. Sőt, kefírből is csak boltonként egy fajta, és mire azt megtalálod, megőszülsz, mint ahogy velem is történt (mindegy). Fűszerből nagyon széles a választék, és sajnos készételből is, szóval nagyon sokféle mirelit és por közül lehet válogatni. Magyar dolgok közül pedig Pick-szalámit és tokaji bort tudtam (volna) venni, ha nem is a Lidlben.
Egyéb élelmiszert áruló helyek
Zöldséges például a belvárosban jellemzően sok van. Mondjuk narancsot nem ott érdemes, de különlegesebb dolgokat, mint mondjuk gránátalma, inkább ott, mert azért a szupermarketesben nem bízik az ember. Mintha hentest is láttam volna, de ugye nekem arra nincs szükségem, szóval nem biztos, hogy volt.
Pékség/cukrászda. Minden utcasarkon van. És mindenhol, tehát a menzától elkezdve az állomáson, az utcán, akárhol. Farsang alkalmából volt például a múltkor fánkakció, nyami. De a kedvencünk az a német túrótorta, mert az valami mennyei. Annyira jó, hogy cseh ismerősöm, akiért a szülei jöttek félév végén, azt vitt haza magával egy doboznyit. Mondjuk mindenkinek van kedvenc péksége, én a zwätzengasseira esküszöm, de a legviccesebbnek a Wiener Feinbäckereit tartom, ami azzal lobbiz, hogy bécsi. Németországban. Hát, ez az igazi "germanikum".
