A nyugat-élmény valahogy egészen más, mint itt. Egyszerűen csak megcsapott, ahogy ott álltunk Ewalddal a Rajna partján és néztük a Hundertwasser-házat. Aztán csak rámesett, amikor megláttam a Kölni Dómot, ami akkora, hogy én még akkorát nem láttam. És mindenki kölschül beszél és kölscht isznak és kicsit úgy könnyebben veszik a dolgokat, mint mi, itt a keleti blokkban. És lehet, csak azért, mert olyan környezetben voltam, de az emberek is szebbnek tűntek. Tudom, engem könnyű befolyásolni. :)
Úgy kezdődött, hogy Ewalddal és Ingriddel még a nyáron megbeszéltem, hogy ha majd Németországban leszek, elmegyek hozzájuk. Őket 16 éve ismerjük, nyaralójuk van a Balatonnál, amire mi vigyázunk. És ők Hildenben laknak, ami 20 percre van Düsseldorftól. Az utazás 6 órán át tartott, mert messze van. Mikor odaértem, Ewaldék felvettek az állomáson. Vittem magammal egy bőröndöt, amit nem hoztam haza.
Legalább ennyivel könnyebb vagyok. Ewaldék egyébként jómódúak, nagyon szép lakásuk van egy hatos társasházban. Mivel pénteken indulás előtt nem nagyon aludtam, így eléggé fáradt voltam, de ők is, szóval pénteken pihentünk. Megnéztem a képeket a mallorcai és tájföldi nyaralásukról, lefényképeztem a lakás minden szögletét, mert szép és este elmentünk vacsorázni egy görög étterembe, ahogy kaptunk ajándék-úzót. Nem kellett volna meginni. Utána este eléggé könnyen elaludtam. És a görögök nem tudnak májat sütni, de legalább gyrost ettem, nem dönert vagy ilyesmit.
Mindhárom nap, amikor ott voltam, csodás villásreggeli fogadott reggel, és kaptam pár étkezési tippet, amit még mindenképp kipróbálok, amíg Németországban vagyok. Bár némelyik eléggé kalóriadús. Nem baj, majd csak hazagurulok valahogy. Otthon úgyse eszem sokat.
Szombaton Düsseldorfban voltunk. Ilyen várost én még életemben nem láttam. Van egy olyan, hogy Kö, ami a Königsalle, mert oda a királyok jártak. Olyan is. Tele van rettentően drága boltokkal és plázákkal. Jórésze otthon is megtalálható egyébként, globalizáció. Voltunk egy
ruhaboltban, amiből csak hét van Európában és egyetlen egy Németországban. Abercrombie & Fitch. Amúgy az egy vicces bolt, mert amikor beléptünk köszöntöttek bennünket, és egy félmeztelen fiú állt az ajtóban, akivel le lehetett fotózkodni. Nem, nem mutatom meg a képet! Volt benne kitömött jávorszarvasfej is. A boltban az eladók úgy néztek ki, mintha mind modell lenne. A dolgokat pedig elképesztően drágáért adták.
Egyébként Düsseldorf nagyon modern. És ott volt a Rajna. Elképesztő. Az elmúlt tíz évben lezárták a régi kikötőt és hát egy metropoliszt építenek a Rajna-partján. Mert megtehetik. És nincs hozzáfogható, komolyan. Vagyis biztos van, de én még nem láttam. Persze nyáron szebb lenne, mert akkor ki lehet ülni a Rajna partjára jegesteát inni, meg van mindenféle hajós felvonulás.
 |
| 4711 |
Estére hivatalosak voltunk Ewald sógornőjéhez, akinek szülinapja volt, így vendégül látott néhány embert. Én voltam a különlegesség, mert ugye máshonnan jöttem. Viszont annyira finom volt az étel. Valami garnélarákos egytálétel, aztán kucsmagombás tészta. Mindenből kétszer szedtem. Ha rá gondolok, már összefut a nyál a számban. A sógornőnek egyébként a Rajna partján van a háza, gyönyörű kilátással. Egész jól boldogultam a némettel is, amikor engem kérdeztek, mindig remekül meg tudtam válaszolni. És kiderült, hogy a Szegediner Gulasch egy német étel és semmi köze Szegedhez, de van benne káposzta. Viszont a sielős témához nem nagyon tudtam hozzászólni. Kipróbáltam a Killepitscht, ami egy vesztfáliai gyomorkeserű jellegű rövidital 92 összetevőből. És ittam vörösbort. És pezsgőt. És a desszert is valami likőrrel volt leöntve. Szóval szombat este is jól aludtam.
Vasárnap pedig irány Köln! Megkerestük a Dómot, amit azért nem lehet eltéveszteni, tekintve hogy Európa harmadik legmagasabb keresztény temploma, Németországnak meg a második. Ez akkora, hogy azt leírni nem lehet. Nagy. 157,4 méter magas. Mert megnőtt. És épp elkezdődött a mise, de nem mehettem el Kölnből anélkül, hogy lássam a Dómot. Szóval kikönyörögtem, hogy mise után jöjjünk már vissza, amúgy is ezt tanulom. Szóval megnéztük Kölnt, Rajna-part, óváros, 600 éves lakóépületek... Aztán újra Dóm. 970 körül készült kereszt, Gero-kereszt, ami az Alpoktól északra a legrégibb. Meg néhány pápasír, a három királyoknak tulajdonított földi maradványok egy csodás ereklyetartóban, elképesztő ablakok... Látni kell. Ez tényleg olyan, ami kihagyhatatlan. Kaptam könyvet a történetéről. Szép.
Aztán ebédeltünk. A
Peters Brauhausban. Ami nagyon kölni és német és európai. Olyan érzésem volt, mintha az
Őfelsége pincére voltamban szerepelnénk. Adtak Kölsch sört, amit nem korsóban, hanem pohárban szolgálnak fel. És az ételek nevei kölschül voltak feltüntetve, magyarul nem lehettél biztos benne, hogy amit kérsz, az mi lesz. De szerencsére Ewaldék kisegítettek, amikor nem tudtam, milyen hús is az a haxe mondjuk. De az mindegy is, mert nem azt ettem. Hanem "Rheinische Soorbrodé"-t, ami rheinische Sauerbrode, azaz rajnai savanyúszelet akar lenni. És ez eléggé echte német volt. De a német konyha nem lesz a kedvencem. Ez marhaszelet volt vörösbabszósszal, krumpligombóccal és almakompóttal. A kurmpligombóc szörnyű volt.
Este elmentünnk moziba és megnéztünk egy rettentően jó filmet. A második sorból. Olyan volt, mintha én is szereplő lennék. A színészek pórusai viccesek ilyen közelről. A film nagyon jó, nálunk
Életrevalók címen fut. Mindenkinek ajánlom, nagyon pozitív történet. Este meg német tévét néztünk. Vacsoracsata jellegű műsor volt. Vicces. De amúgy a celebek mindenhol idióták, szóval nem csak nálunk vannak Kiszel Tündék.
Hétfőn pedig eljöttem. Nagyon hosszú út volt. De nagyon jól éreztem magam, Ingridék annyira kedvesek voltak, hogy az leírhatatlan. Erről a hétvégéről pedig csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése