Egy hét, amikor nem utazom sehová

Zwätzengasse, ahol a Volkskunde Bereich van

Ez nem az a hét lesz. :) Ugyanis holnap indulok Düsseldorfba, ahol meglátogatom Ingridet és Ewaldot, aki Hildenben laknak. Már nagyon várom és kíváncsi vagyok rá, hol laknak. Őket onnan ismerem, hogy van Márián egy nyaralójuk, amire mi vigyázunk, amikor nincsenek itt. Nagyon baráti a kapcsolatunk velük, és mindig vicces volt a kommunikáció velük, de majd most. Viszek hozzájuk egy adag cuccot, amit majd nem akarok majd most márciusban hazavinni, mert nem megyek haza nyolc bőrönddel, csak eggyel. Amúgy nem tudom, mi lesz, de nagyon kíváncsi vagyok már. Egyrészt mert az nyugat, másrészt mert végre ismerősök között leszek.

A hét egyébként unalmas dolgos volt(am), mert meg kellett szereznem egy jegyet ahhoz, hogy végre regisztrálhassak otthon, de igen, megtörtént és végre felvettem az óráimat, amiket tavasszal végzek majd. Otthon. Magyarul.

A legszebb, amit Berlinben láttam

Írtam az otthoni kollégiumnak, hogy akkor mehetek-e, van-e helyem és van, de a részletekre még várok. Viszont az itteni kollégium... necces. Vagyis nem, csak bonyolult, mert ezek németek. Csak úgy kapom vissza a kauciót, ha kétszer leellenőrzik, hogy minden rendben van-e, kiköltöztem, nem tettem tönkre semmit, aláíratom a lakótársakkal a nyilatkozatot, hogy nem randalíroztam és személyesen befizetem az utolsó havi kolidíjat. Ej, az ember nagyon könnyen hozzászokik a jóhoz. De hogy mi lesz otthon, ahol feleekkora szobában lakunk majd hárman?!... Na mindegy, csak már otthon lennék.

Kis szobám

Ma egyébként Dorkával és Anikóval ebédeltem. És Dorka megkérdezte, hogy mi fog legjobban hiányozni Jénából. És hááát nehéz kérdés, mert jelenleg arra vagyok beállva, hogy jaj, mindjárt megyünk haza, de jó lesz. És nem tudom. Jéna valahogy annyira más. De csendes. És diákos. És itt tényleg minden az egyetemről szól. Igen, az egyetem fog hiányozni. Mert bár itt nem olyan személyes a kapcsolat, mint otthon, de valahogy mégis van benne valami közvetlen így is. Meg az fog hiányozni, amit az Erasmus nyújtott. Az utazások, a városok, a kirándulások Anikóval, a kultúra, a német misék, a zegzugos utcák, a pontos és megbízható tömegközlekedés, az ebédek az UHG-ban, a német kaják (mert hiába vágyom az otthonira, itt is nagyon jókat lehetett enni, ahogy Anikó mondta, máshogy jókat). A bulik, amikből minden hétre jutott egy (ha akarta az ember). A WG kényelme, hogy mindenhová 10 perc alatt lehet jutni. A Saale. Szóval nem, nem tudom, mi fog hiányozni. Erről majd otthon írok blogbejegyzést.