Ma már Jénában

Az utazás során kéziratos, tőmondatos jegyzeteket készítettem. Íme:

20:05 Pontosan elindultunk. Kurbli vigyáz a táskában lévő dolgokra. (Nagyon) Kicsit aggódunk. A vonat fülkéje megtelt emberekkel. Külföldiek. Nem csinálok semmit, mert nem megy semmi: a zenahallgatás untat, az olvasással meg se próbálkoztam. Telefonálok, amíg még Magyarországon vagyok.

21:30 Štúrovo (Párkány). Értesít a mobilszolgáltató, hogy az EU területére értem. Lassan elalszom.

23:00 Felébredek. Egy nagy állomáson vagyunk: Pozsony. Fél órát állunk. A folyósón emberek, tele a vonat.

Az út többi részét Drezdáig delíriumban töltöttem. Nagyon kényelmetlen hat embernek egy fülkében aludni ülve. Néha aludtam, de a megállóknál felébredtem. Brno szép. Prágáról sajnos lemaradtam, vagyis a pályaudvart láttam, de az nem nagy szám.

Reggel 6:46-kor pontosan odaértünk Drezdába. Két óra volt a csatlakozásig, addig fényképezkedtünk, ettünk, rendbetettük magunkat, Kurbli pedig körülnézett. 9:01-kor indultunk Zwickauba (ahol a Trabantgyár van). A német vonatok remekek. Úgy hasítottunk, mint a szél. Kicsit gyomorforgató volt az utazás, mert minden dőlt. Olyan volt, mintha a fák és az épületek ránk akarnának dőlni (bár amilyen gyorsan mentünk, úgyse sikerült volna nekik). De a vidék gyönyörű volt. És elmondhatom, hogy már azon a vonaton utazni élmény volt.

Viszont a csomagokkal végig küzdöttünk, hihetetlen volt. Előfordult, hogy leültem és segítség nélkül nem tudtam felállni. De - ki gondolta volna - a németek nagyon segítőkészek. A vonaton vicces volt, mert sokan az Oktoberfestre mentek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy némi alapozás nélkül nem vágnak bele a buliba, tehát sok furcsa hangot lehetett hallani és voltak, akik kicsit szédelegve közlekedtek a vonatban. Persze ez a hihetetlen sebességnek és a dülöngélésnek is betudható.

Zwickauban nem kellett sokat várni, seperc alatt átszálltunk. Írtunk sms-t a tútorainknak, akik Jena-West megállónál vártak is bennünket. Elkelt a segítségük. Addigra pont a kimerülés határán voltunk, bár azért én igyekeztem a "magam" módján segíteni rajtunk. Busszal mentünk néhány megállót, de amúgy se volt messze.  A Wohnhaustutorin már várt bennünket, nagyon kedves volt, mindent megmutogatott. Egy ötszemélyes WG-ben (Wohngemeinschaft) lakom a négyesben. A pontos szobaszámom: 2/301/4. (A kettes azt jelenti, hogy az épület második bejárata, a három az emeletre utal (de valójában ez az ötödik szint, az egyes a WG száma, a négy pedig a szobaszámom.) Van fürdő külön a hölgyeknek és az uraknak, egy konyha (a konyhában takarítási beosztás). A szobában van egy ruhásszekrény, egy polcos szekrény, egy asztal, egy szék, egy hokedli és egy ágy. A képet az ajtóból készítettem, tehát ez fogadja a látogatómat (eddig nem nagyon voltak). Kicsit mondjuk átrendeztem a helyet. A szekrényt először áttoltam az ablakkal szembe, majd rájöttem, hogy ott nem jó, úgyhogy visszatoltam. Az ágy az a kép bal oldalán látható. Szóval ott volt eredetileg, de kitaláltam, hogy én jobban szeretek az ablak alatt aludni, úgyhogy áthúztam. De éjjel kitapasztaltam, hogy annyira puha, hogy az valami rettenet, szóval most kivettem belőle a matracot, a keretet meg visszatoltam a helyére. Remélem, így jó lesz. Meg így a szoba se tűnik annyira üresnek.

Tegnap egyébként matrikuláltunk, beregisztráltunk az egyetemen, az Erasmus Alumni (erasmusos diákokat segítő szervezet - esn) tudja, hogy itt vagyok, nemsokára kapok THOSKA kártyát, amivel mindent lehet: enni olcsón, mosni, könyvtárazni, kimenni a koli kertjébe, levinni a szemetet, ingyen utazni Türingiában a tömegközlekedésen, szóval tényleg mindent. Kicsit egyébként balszerencsések vagyunk a lányokkal, de ezek csak apróságokban mutatkoznak meg; ez azt jelenti, hogy új helyen vagyunk, de majd belejövünk. A tegnapi nap legjobb sztorija az volt, amikor a regisztrálás után raktam el a papírokat és olyan szép volt, mind beleesett egyenesen a kukába. :) Vicces volt, mindenesetre szépen bemutatkoztam. Utána a tútoraink megmutatták az egyetemet, meg pár hasznos dolgot. Ettünk sült krumplit egy helyen, ami direkt csak azt árul, isteni volt. Ilyen amúgy otthonra is kellene, mennyei eledel.