Nem ebben a sorrendben.
Elmentünk a 11-es szentmisére a Keresztelő Szent János templomba Anikóval. Nagyon érdekes volt. Ezek a német énekek olyan pörgősek. Másrészt meg ugye ismerős, mert ugyanazok a részek követték egymást. A templom nagyon fura, mert olyan, mint Jéna: a régi és az új találkozik benne. A tabernákulum nem elől, hanem oldalt volt, kicsit ezzel megkavart, de azért jó volt. Követni próbáltuk az eseményeket nagyjából, segített a német énekes- és misekönyv, amit ott találtunk. Az evangéliumot pedig magyarul olvastuk Anikó Bibliájából. Szerintem megyek máskor is, remek volt. És tervben van természetesen evangélikus istentisztelet is (nekem). A templomon nagyon meglátszik a reformáció hatása, kép és szobor alig található meg benne. Emellett pedig nagyon modern az egész. Először nem voltunk biztosak benne, hogy valóban katolikus-e, de igen.
Utána főztünk. És itt jött a probléma... Szóval Anikó átjött, mert nálam nem volt szinte senki. Szóval főznénk, bekapcsoljuk a villanytűzhelyet, egy kattanás és már nincs is áram. Hát akkor menjünk át hozzá, hát jó. Ott szépen megfőztük a tésztánkat, én paradicsomszószt tettem rá. De aggódtam, hogy levágtam az áramot, a jordán srác sincs a lakásban, mi lesz velem a hétvégén áram nélkül? De végül este sikerült felkapcsolnom a biztosítékot, de azért volt aggodalom rendesen.
Estére elmentem Evelinért, akivel végre összehoztuk a találkozónkat (ő a másik ELTE-s germanisztikás leányzó, akivel utaztam). Anikó fáradt volt, úgyhogy első alkalommal vettem nyakamba a várost egyedül. Jó volt.
Fényképeztem sokat, ez egy nagyon szép város. Evelinnek is jó helye van, bár ő kicsit messze lakik a belvárostól. Este hárman bandáztunk kicsit, megnéztük a Saale folyót vééégre. Nem egy Duna, de nekem tetszett. Van mellette egy kis park, kellemes lehet. Este elhagytam a lányokat, fáradt voltam. Itthon nagyot aludtam másnap reggel hétig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése