Dobbyval Jénában

Szóval visszatértünk. Január elsején egész nap utaztam. Reggel 6.06-kor indult a busz Balatonszentgyörgyről, aztán vonat a Keletiből. Anyáék kikísértek a buszig a vonatig, vagyis feljöttek Pestre velem. :) Olyan aranyosak, puszi nektek! Véletlenül pont volt velem szemben egy üres hely, így Anikó Párkánytól ott utazott velem. Jó volt viszontlátni őt, az út egy jelentős részében egymásnak adogattuk a szót ("jó, akkor most te meséld el, mi történt karácsonykor? és mi van vele?" stb.), aludtunk, hallgattuk a cseheket, elgondolkodtunk, hogy útitársaink melegek-e és hasonlók. Mondjuk én próbáltam olvasni, de Anikó olyan bánatosan nézett, hogy néha azért letettem a könyvet és vele foglalkoztam. :)

Drezdában kitaláltam, hogy nem lehet, hogy 3 és fél óra alatt jussunk Jénába?! Múltkor nem így volt, szóval megkérdeztük az információnál és kaptunk kielégítő választ, öt perc múlva indul! Na, akkor futás. De a vonat túl szép volt. És gyorsan igyekeztem megkérdezni a kalauzt, jó-e rá a jegyünk és megengedte. Mondjuk szerintem látta a kétségbeesést a szememben, amikor a vésznémetemmel odamentem hozzá, hogy "bácsi, jó-e a jegy?" És jó volt, és túléltük, és nem kellett büntetést fizetni (50 €), mert "szépen mosolyogtunk"... (vagy ki tudja?) És a féléjfeles hazaérkezés helyett már kilenc felé itthon voltunk. Ej.

Hétfőn csodálkozva konstatáltam, hogy nincs senki a teremnél, ahol órám lenne. De kedden azért már nem volt semmi vész. És kedden találkoztam Dobbyval.