Elterveztük Anikóval, hogy szombaton elmegyünk kirándulni, mert (úgy tartja kedvünk) megérdemeljük, de végül Anikónak más programja támadt, így egyedül mentem. Elterveztem, hogy Zwickauba megyek és megnézem a Trabant-gyárat, meg a templomot, de kiderült, hogy mivel az nem Türingia, így oda nem tudok ingyen utazni.
Na, sebaj, kerestem más úticélt, Google: "türingiai látnivalók", eredmény: Weimar, Erfurt, Jéna, Gotha (voltam, voltam, voltam, megyek kedden), Dornburger Schlösser. Na! És ebéd után vonatra szálltam és elmentem Dornburgba, ami Jénától olyan 10 kilóméterre északra fekszik. Ott pedig leszálltam a vonatról egyedül, a semmi közepén délben. Ugyanis Dornburgnak olyan kicsi az állomása, hogy nincs is épület, vagyis van, csak az ablakai be vannak deszkázva. Esett a hó, igen. Ezt elfelejtettem volna mondani? Reggel arra keltem, hogy nem megyek sehová, mert mi ez a sok fehér? De rájöttem, hogy így még jobb is lesz, mert kaland.
Szóval Dornburg. Az alábbi térképen bejelöltem, merre is mentem. Az A pont a vasútállomás, a B pedig a kastélyok (nagyjából). Szóval a vonatból láttam, hogy ott magasan a ködbevesző fennsíkon van három csodás kastély. Én pedig a Saale mellett vagyok lent, a völgyben. Hát elindultam, végig szakadt a hó. Nem, nem amíg odaértem, hanem teljesen végig, egész nap. Meg nem állt. Nem úgy én. Én megálltam, eléggé sokszor.
Elindultam egy úton, ami felfelé vezetőnek tűnt. És egyszer csak kiértem a faluból és elkezdett emelkedni. Merthogy az a nagy zöld, ami a térképen van és amin átvágtam, szóval azért az eléggé magas volt. És nem zöld, egyáltalán nem, hanem fehér, mint egy menyasszony, mint egy liliom, mint a hó. Egyszerűen mesés volt. Az erdő közepe, ahol nem hallottam mást, csak egy kispatak csobogását, ami olykor keresztezte az utat és át kellett rajta lépnem, olykor pedig vízeséssé alakult és jégcsapokat táplált.
Azért eszembe jutott a dombon felfelé, hogy senki sem tudja, hol vagyok, és senki sem látott, szóval nem kellene pórul járni, úgyhogy megtettem a szükséges óvintézkedéseket, és nem is találkoztam se medvével, se mással egészen az út végéig (ahol újra elkezdődnek a házak), ahol is egyszer csak jobbra fordulva szembetaláltam magam három birkával, akik érdeklődve figyelték, ahogy az út menti kertitörpét fényképezem. Kissé megijedtem, mert nem épp ilyen állatokra számítottam (hanem vérfarkasokra), és gondoltam, hiába vannak kerítés mögött, megkérdezem, kijönnek-e vagy én menjek-e bé? És azt mondták, inkább én menjek beee. De mivel nem tudtam kinyitni a kaput, továbbálltam. Azért segítettek a táblák, Dornburger Schlösser: erre.
És megláttam. És Godric's Hallow volt. Meg Balatonszárszó. Meg Budai Vár és Labirintus. És Bokrosi hegy. Csak Dornburg. Csipkerózsika és Szépség és a szörnyeteg. Ezek a benyomások. Mert elmentem a templom mellett és egyszer csak ott a Rokokó kastély és a Reneszánsz és a Középkori. És semmi más. És látom a kerteket, amit hó borított, és vágytam, hogy bejuthassak. Aztán megkerültem mindent és bejutottam.
És hihetetlen volt. Volt olyan rész, ahol rajtam kívül szűz volt a hó, beleléptem egy érintetlen ötszögbe, szőlőtőkék sorakoztak a lábam alatt, és ameddig a szem ellát, minden fehér, kivéve a Saale és úgy szerettem volna belekarolni valakibe, vagy csak megdobálni hógolyóval. Volt lépcső, ami sehová sem vezetett, kinyílatlan rózsatövek, kopár lugas és szűk lépcsők, apró folyósók és viccesre vágott bukszusok. És a hó alatt pihent a természet, és nem tudtam, hol az út és hol nem. És láttam fazekasműhelyt köcsögökkel és árvácskamintás unikornist, meztelen leányt, aki szobor volt, a Saale partján mászkáló birkákat és annyi csodát, amit leírni nem lehet, mert tél volt és embertelen.
Reneszánsz Kastély szökőkúttal, meztelen lánnyal és hóval, Dornburg (további képek itt)
Aztán hazaindultam. És visszajutottam az erdőbe, pedig azt hittem, másfelé megyek, de nem. Lefelé gyorsabban haladtam. És mivel még volt időm, átmentem a túloldalra a gyaloghídon. Nem olyan szép, de a templomnak kisugárzása volt, előtte pedig egy ó motor csontváza a hó alatt. És világháborús emlékmű. De csak első... Meg zsidóemlékmű. Az nagyon ronda volt. Aztán vártam a vonatot, felszálltam, és hazajöttem, hogy megtaláljam a hozzá illő zenét.
Fúúúú! Nagyon gyönyörű helyeket láttál :) Örülök, hogy ilyen kalandjaid vannak kint :) (Mára ígérik nálunk is a naaaaagynagy havat, úgyhogy úgy tűnik, érkezik a küldeményed :D)
jó kaland lehetett! :) csak a képeket valamiért nem tudom megnézni :(
VálaszTörlésjavítottam a képeket, már nézhetőek. :)
TörlésFúúúú! Nagyon gyönyörű helyeket láttál :) Örülök, hogy ilyen kalandjaid vannak kint :) (Mára ígérik nálunk is a naaaaagynagy havat, úgyhogy úgy tűnik, érkezik a küldeményed :D)
VálaszTörlés