Drezda délután

Kormos arc és fogszabályzó
(további képek itt)

Szóval eme csodás városról nem lehet csupán egy bejegyzésben beszélni, főleg hogy a délután jobban sikerült, mint a délelőtt, mivel ketten voltunk hozzá.

Karácsonyi vásár
(további képek itt)

Tehát vissza az állomásra Anikóhoz, épp elment a vonat (fájó szívvel vettem tudomásul, hogy az van ráírva, hogy MÁV-Start és haza megy...) és lám hát milyen az arcod, Tündi? Vettünk jegyet haza: este hétkor indult a vonat, időnk volt bőven. Ezután elindultunk ketten meghódítani Drezdát. Kicsit lassan haladtunk, mert mindenféle karácsonyi csoda utunkba állt, nagyon érdekes az ottani karácsonyi vásár (és ahogy olvastam, itt volt először ilyen rendezvény). A város több pontján találkoztunk vele és szinte nem is volt olyan része Drezdának (mármint ahol voltunk), ami ne öltözött volna "karácsonyba".

Frauenkirche karácsonykor
(további képek itt)

Anikóval ebédelni indultunk, kifogtunk egy vicces echte olasz helyet, ahol kissé feledékeny volt a pincér, de aztán megküldtem és a kajával nem volt semmi gond. Olyan jó pizzát nem ettem még, mint ott. Utána már egyre sötétebb lett, de egyre gyönyörűbb is. Karácsonyi fények vettek körül bennünket egy ilyen gyönyörű városban, nagyon hangulatos volt, de egy kép többet mond ezer szónál, szóval tesék megnézni az albumot. Szóval Anikóval andalgunk a városban, betértünk a Frauenkirche látogatóközpontjába is, de nem mentünk sokra vele, aztán néztük a kivilágított Elba-partot, láttunk lovakat, meg lángosost, elmentünk a Zwingerbe, ami este még pompásabb, mint nappal majd lassan visszatértünk az állomásra, de útközben megálltunk minden vásárnál, táncoltunk az utca közepén erre a számra, és átadtuk magunkat a karácsony varázsának.

Mézeskalácsházikó
(további képek itt)

Zwinger
(további képek itt)

Későn este értünk haza, elcsigázottan és fáradtan, mert korán keltünk és egész nap sétáltunk a hidegben, de nagyon megérte, mert életre szóló emlékekkel lettünk gazdagabbak.