"Jedes Herz ist eine revolutionäre Zelle"

Die fetten Jahre sind vorbei (forrás)

Szóval pénteken nincs órám, így kicsit hagytam magam sodródni. Voltam postán, drogériában, ebédlőben (már csak spenót volt, yuck), sétálgattam és felfedeztem, hogy épül a karácsonyi vásár, ami gyermekparadicsom, én már látom előre. Mesés lesz. : ) Kicsit sajnálom, hogy nem jó dolog a forralt bor, pedig milyen jó is az a karácsonyi vásárban szétfagyott kezeknek. Könyvtár után felmentem Anikóhoz, mert lángost sütött és hát na. Este fél nyolcra pedig filmvetítésre mentünk: Die fetten Jahre sind vorbei. Jókor jött film ez természetesen. Nagyon sok kérdést felvetett, örülök, hogy megnéztük.

Szóval van három fiatal, akik nem szeretik a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ezen érzéseiknek hangot is adnak, ahol lehet. Bizonyos körülmények miatt arra kényszerülnek, hogy egy nagyon gazdag férfival legyenek egy ideig. A kényszerűség azonban mindannyiójukat ráébreszti valamire. A gazdagot arra, hogy mikor is volt boldog igazán, a fiatalokat pedig a szerelemre. Tulajdonképpen a szereplők a saját életkoruknak megfelelő tapasztalatokat szereznek. A néző is tanulhat valamit: Manche Menschen ändern sich nie. De én ezt nem így hiszem teljesen.

A film nagyon szép. A tájak, az emberek, a játék, a szerelem. Egyszerűen gyönyörű. Azért az, mert valóságos. Magadra ismerhetsz. Valósághoz nagyon közeli film.

Azonkívül nagyon szeretem Daniel Brühl játékát, öröm volt nézni.