Első nap az iskolában

Bementem a nyolcas órára, de csak jövő héttől lesz. Délben együtt ebédeltem Sibyllével, a tútorommal. A menzán tömött sorok álltak és magyar hangfoszlányokat hallottam... Sibylle megmutatta, hol lesznek az óráim, majd odaadta a latinkönyvét, így azt már nem kell vennem majd, éljen. Nagyon kedves. Felmentem hozzá, egy gyönyörű házban lakik nem messze az egyetemtől egy háromszemélyes WG-ben immár negyedik éve.

A német óra közepesen érdekes volt. A címe Lese- und Hörverstehen. Meghallgattunk egy szöveget egy német cserediákról, aki Amerikába ment. Majd elolvastuk ezt a szöveget. Amikor odaértem, tele volt a terem. Már épp széket kerestem volna folysón, amikor hirtelen felindulásból megkérdeztem egy messzebb ülő embert, van-e ott hely. És volt. Leülök. Anikó hív. Társalgok vele magyarul. Leteszem. A véletlenszerűen megkérdezett és így szomszéddá vált ember erre így szól: ,,Hát akkor szervusz!" Mi az esélye annak, hogy egy közel 40 emberes előadáson pont egy magyar mellett marad szabad hely direkt nekem? Sándor, PhD-hallgató.

Utána átmentem a Kémia Karra. Mert ott volt órám. Nem kell csodálkozni, ott tartják az órákat, ahol hely van. Gondolom, itt volt. Szép, modern épület. Címszavakban értettem az órát, mert hinduizmusról volt szó és bevezetés. Szóval Indra, kik a hinduk, kishagyomány-nagyhagyomány... Mondtam a tanárnak, hogy külföldi vagyok, bejárnék csak úgy, azt mondja: rendben, majd: ,,Jó napot kívánok!". Meglepődtem, mondom mi a... De nem, ő csak ennyit szerintem. Olyan jóleső érzés volt. De ezek az előadások nagyon durvák. Óra előtt arról beszélgettek a népek, hogy ez előadás vagy szeminárium-e, és nem tudták eldönteni. A tanár azt mondta, szeretné, ha interaktív lenne az előadás. Az volt. A német hallgatók olyanok mint én. Mindig kérdeztek. Az óra fele kb. abból állt, hogy kérdés és válasz. A tanár viszont nagyon nagytudású volt, mindenre válaszolt nekik.

Este héttől énekkar volt. Ó! Ez nem egy kis kamarakar, mint otthon, itt körülbelül 100ember volt, remekül éreztem magam közöttük. Úgy szólt, ahogy kell. Bemelegítésnél ritmusgyakorlat is volt, meg berregtünk és sóhajtoztunk, csodás volt. Az újakat kicsit elszeparálták, amíg a régiek gyakoroltak a holnapi fellépésre, minket meghallgattak. Rám már nem jutott idő, majd jövő héten. De mondjuk úgyis a szopránhoz ültem le.

Hazaérve Anikó lángossal várt, merthogy szerdán ungarische LÁNGOS-PARTY lesz és próbasütés volt. Éljen!